zaiviki
-1
archive,paged,author,author-zaiviki,author-2,paged-10,author-paged-10,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

Author: zaiviki

Hat harminckor csörög az óra. Benyomom a szundit, még öt percet adjatok! Egy perc múlva bemászik mellém egy tökéletesen felébredt gyerek és nyüzsögni kezd. Jól van, tudom, fel kell kelni, mindjárt, mindjárt... Álmosan kibotorkálok a konyhába és belekezdek a reggeli rutinba: kávéfőzés, kávéivás, reggelizés, tízórai csomagolás. Menj pisilni! Ülj le enni! Mit vegyek fel? Lesz ma tesi? Hol a fésű? Mutasd magad! Mostál fogat? Pulóvered. Cuccod megvan? Húzd a csizmád! Kabátot is! Hol a sálad? És a sapkám? Hol a kulcsom? Minden megvan. Tízórai? Hívd a liftet! Mennyi az idő? Hét ötven. Futás!

 A Grzywinski+Pons tervezőiroda munkáját dicséri ez a bájos, rusztikus részleteket magán viselő szokatlan vidéki ház Millerton-ban, New York államban. Szinte kiveri a szemet az épületet takaró alumínium burkolat, amelyet még inkább kiemelnek a vele kontrasztban álló fából készült panelek és a meglepően sárga ajtók. A nyári otthont a fa panelek megnyitásával közvetlen kapcsolatba lehet hozni a gyönyörű környezettel, megszüntetve ezzel a kint és a bent határait. A hosszabb üres időszakokban viszont el lehet zárni a házat a kíváncsi tekintetek elől.

Ígéretemhez híven elmesélem és bemutatom az újrahasznosítós workshopunkat. Nagyon klassz és ötletes alkotások születtek, jó volt látni, ahogy a résztvevők lelkesen belevetették magukat a munkába. Sokan készítettek poháralátétet, szalvétagyűrűt, de a legnagyobb sláger a tányéralátét készítés volt, ugyanis felszerelkeztünk egy laminálógéppel.

A múlt szombaton tartottuk a Design Hét 2012 keretein belül megrendezett workshopunkat a stúdióban. Jó sokan eljöttek, volt akinek az asztaloknál már nem is jutott hely, ezért egy páran a kanapén és a földön dolgoztak. De ez egy következő bejegyzés témája lesz, most viszont szeretném bemutatni azt, hogy mi mivel készültünk a Terítéken az újrahasznosítás! című workshopunkra.

Elindult az idei Design Hét, amelyen a Stúdió Dizannal mi is részt veszünk egy újrahasznosítós workshoppal. A háztartásban fellelhető átlagos "szemét"-ből fogunk asztali dekorációkat készíteni. Hogy melyek ezek? Kiolvasott és kidobásra szánt magazinok, használt dossziék, söröskupakok, boros dugók, gombok, sörös-, boros- és egyéb üvegek stb.

Mialatt a blog megújult, a Stúdió Dizain-nak is elkészült a honlapja. Természetesen hasonlóan letisztult és átlátható oldalt szerettem volna, mint az új blog, és úgy gondolom sikerült összehozni. Időről időre felkerülnek majd ide is a legújabb munkáink, először csak látványrajz formájában, aztán reményeim szerint a szépen befotózott enteriőrök is. A rólunk oldal például így néz ki:

A mai bejegyzésemmel egy újítást vezetek be itt a blogon, ugyanis a külföldi ház és lakásbemutatókat ezentúl megpróbálom kicsit "hasznosabbá" tenni. Mit jelent ez? Minden házbemutatóhoz készítek egy stíluskollázst olyan bútorokkal és kiegészítőkkel, amelyeket itthon be tudtok szerezni és ezzel hasonló stílusú enteriőrt létrehozni, mint amit a fotókon láttok. Remélem, hasznos lesz és szeretni fogjátok. (És ez itt nem a reklám helye, senki nem fizet azért, hogy ajánlom a termékét.)

Egy-két képet már láthattatok itt-ott a saját irodámról, de most végre sikerült összeállítanom egy csokor fotót az objektumról, amely a XIII. kerületben, egy régi gangos bérházban található. Egy lakberendezőnek a saját irodája is referencia, úgyhogy ezzel az édes teherrel vágtunk neki a felújításnak és a berendezésnek kb. egy évvel ezelőtt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnyácska fehér lámpa, amit a gazdája örökölt az apukájától. Nem volt valami értékes egy design darab, de az idők folyamán valahogy mégis fontos lett a tulajdonosának. Az ütött-kopott lámpa a kanapé fölötti polcon lakott és olvasólámpaként szolgálta a családot. Egyik reggel, amikor a gazdája egy csésze kávéval és álmos fejjel leült a kanapéra, a lámpa halkan ezt súgta: "Újíts fel!"

Nagy nap ez a mai, legalábbis nekem, mert ezzel a bejegyzéssel indítom újra a négy hónapra kényszerpihenőre küldött blogomat. Történt ugyanis áprilisban, hogy egyik napról a másikra tönkrement a szerver, amin a blogom akkor futott, ezzel együtt veszélybe került az egész eddigi tartalom, amit valaha írtam és összeállítottam. Először azt hittem, belehalok, de aztán úgy döntöttem, nem adom fel. A rengeteg munkának és a szerencsének köszönhetően végül az utolsó tíz kivételével minden bejegyzés újra olvasható. Az elveszett tízet pedig nem fogom már bepótolni, mert egyrészt utálatos dolog valamit újraírni, pláne ennyi idő után, másrészt elmúlt egy csomó idő és a blogolás a jelenről szól. A régi dizájnt sem volt érdemes megtartani, mert bár nagyon tetszett és nagyon szerettem, folyamatos támadások érték a sablont és megmenthetetlenül vírusos lett. Ezért mostantól ezzel a letisztult arculattal folytatom és bízom benne, hogy tetszeni fog! Ebben a "második fejezetben" azt tervezem, hogy sok-sok saját munkát mutatok majd Nektek. Nem biztos, hogy komplett lakások lesznek, olykor csak enteriőr-részletek vagy hangulatok, amelyek inspirálnak vagy amelyeket érdekesnek tartok, és Titeket is érdekelhet. Ezen az úton most első állomásként a kislányom szobájába került széket szeretném bemutatni.