zaiviki
-1
archive,paged,author,author-zaiviki,author-2,paged-15,author-paged-15,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

Author: zaiviki

Úgy megörültem, amikor rátaláltam erre a pugliai villára a neten, mert tavaly nyáron mi is jártunk ezen a vidéken Dél-Olaszországban és nagyon elbűvölt ez a táj. Pugliának ezen a részén különleges épületeket lehet találni, trullónak hívják őket, meg is énekeltem ezt akkor a blogon, ITT olvashatjátok. Szóval, a trullók tradicionális kőből készült épületek kúpos tetővel. Elég sok van belőlük arrafelé, láttunk teljesen romosat és elhagyatottat, de vannak nagyon szépen felújított és karbantartott trullók is, a mi ottani szállásunk is egy ilyen volt. Lakberendezőként mindig nagyon érdekel, vajon milyen lehet az adott tájon élő emberek otthona. Mániákusan lesegetek befelé az ablakokon, amerre csak járok. Most pedig "be is mehetek". Hát nézzük meg!

Egy romos trullót vett meg a koppenhágai tulajdonos házaspár és hozzépítették újjonan a fő épületet, így összesen 300 négyzetméteres lett a rezidenciájuk.  Állítólag olyan helyet kerestek maguknak, amely távol van a mindennapos stressztől, de elég közel ahhoz, hogy bármikor odautazhassanak. Ők a nyugalmat és a pihenést találták meg itt, Pugliában, persze ez nem nehéz, tavaly én is megtaláltam. :)

A berendezés fekete-fehér, a helyi kő sárgás-barnás pasztell színe jó hátter ehhez. A stílus leginkább modern klasszikus, ezt példázzák az Eames székek is.  Tetszik, hogy az autentikus falak közé be merték ezt vállalni. Szép és egységes lett az összkép, én is elfogadnám nyaralónak. Főleg, hogy az ablakon kinézve olajfákat látok...

A tulipán a lilomfélék családjának egyik nemzetségébe tartozik. Csaknem száz faj és több ezer nemesített fajta tartozik ide. A tulipán neve a perzsa „toliban” szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra. Régies magyar neve: tulipánt. Közép-Ázsiából származik, de Európában is találhatók őshonos fajok. A Kárpát-medencében négy faj él vadon, ebből a legismertebb az áprilisban nyíló Tulipa Hungarica, a magyar tulipán.

Vidéki rusztikus hangulat és ultra-modern stílus egyszerre. Röviden ez jellemzi ezt a svéd házikót, amely egy évek óta üresen álló, elhagyatott tanya volt, mielőtt az új tulajdonosok nekiláttak a totális átalakításnak és felújításnak.

Öntött beton került a padlóra, ennek ridegségét sok újrahasznosított fával ellensúlyozták. A falakat fehérre festették, még az emeleten, a tetőtérben a fa falburkolatot is, ahol így sikerült a ferde tetősík ellenére tágasságérzetet kelteni. A fehér ölelésében nagyon jól néznek ki a natúr színek, mint a drappos konyhabútor, a sötétszürke székek és a fa természetes árnyalatai. Imádom például az étkezőasztal felett logó négy tök különböző lámpát, és a kandalló nemes egyszerűségét az előtte álló egyedi gurulós farönk asztalkával együtt. Persze a kétbeállásos zuhanyzó sem kutya.

A tulajdonosok a lakberendezésről csak annyit mondtak, hogy ők hagyták, hogy a ház "elárulja" nekik, milyen szeretne lenni, ezért is lettek a falak és a padló semleges színűek és hangsúlytalanok. Úgy gondolták, hogy ez megfelelő alap lesz bármilyen színű és stílusú berendezéshez. Érdekes, hogy nincs például egy darab szőnyeg sem a házban, amely első hallásra furcsa lehet, de ha végignézzük a képeket, egyáltalán nem is hiányzik.

Egy lakberendező mindig örül, ha ilyen enteriőrt lát. Remélem, Nektek is tetszik.

Egy új rovatot szeretnék ma útjára bocsátani, amelynek a Különös Otthonok címet adtam. Tulajdonképpen ide sorolhatnám a múltkori bejegyzésemben bemutatott temetőkertbe épített dácsát is (meg is teszem), de ez a mostani sem mindennapi látvány. Viccesen mondhatnám úgy is, hogy egy lépéssel ugorjunk vissza a temetőből.

Ezt az utrechti villát egy 1870-ben épült gótikus templomból alakította át a holland Zecc Architecten. Nem tudom, hogy a megrendelő, miért vágyott egy tempom falai közé, de mindenesetre megunhatta, mert az objektum most épp eladó (az árát sajnos nem tudom). Nekem egyszerre taszító és megkapó is ez a ház, de nem tudom eldönteni, hogy inkább melyik. A belső terek, a sok fehér, a Bulthaup konyha, a bútorok és a festmények(!) nagyon rendben vannak, de az atmoszféra mégis helyenként nyomasztó. A terek lenyűgöző méretűek (fűtésszámla!), ugyanakkor egy percig sem lehet elfelejteni, hogy épp hol vagyunk. Lehet-e csúnyán beszélni, kiabálni, alkoholt inni, szeretkezni, egyszóval földi életet élni lelkiismeret-furdalás nélkül egy ilyen helyen? :)  Szerintetek?

A lányommal idén is elkészítettük a saját húsvéti dekorációnkat. Remélem, tudtok belőle ötleteket meríteni. Először is megegyeztünk a színekben, érdekes módon rózsaszín, fehér és szürke lett. Aztán  elindultunk beszerezni a hozzávalókat. Vettük hungarocell tojásokat, csillámos dekupázs ragasztót, szalvétákat, fehér akril festéket, szétszedhető műanyag tojásokat, rózsaszín hungarocell golyókat, rózsaszínű selyem szalagot, pink tojásgyertyákat. Az összes többi kelléket itthon és a kertben találtuk.

Fogadjátok szeretettel a dizain első vendégbloggerének, Vigh Alexának, az axi's kitchen gasztroblog írójának posztját, amellyel  a húsvéti menü kiválasztásának nehéz döntésében szeretne Nektek segíteni, ezúttal a sonka-torma vonaltól elvonatkoztatva. Én már fel is írtam a bevásárlólistára a hozzávalókat!

Vendégposzt húsvéti recepttel egy lakberendező blogjára. Az első „Hűha…” után rögtön tudtam, hogy a kapcsolódási pont nem lehet más, mint Olaszország, melyért mindketten rajongunk. A véletlen úgy hozta, hogy tavaly még az itáliai úticéljaink is közösek voltak, Puglia, az olasz csizma sarka és Ligúria. Két csodás és teljesen ellentétes hangulatú és karakterű tartomány, melyek méltatlanul nem a legismertebbek a magyar turisták körében.

Ligúriában fekszik Cinque Terre, az Ötföld, mely öt pici kis falut jelent. A szinte függőleges sziklafalakra épült régi kis halászfalvak a színes, kopott házaikkal és véget nem érő szűk és egyenetlen lépcsősoraikkal ma az UNESCO Világörökség részét képezik. Egyszer mindenkinek kötelező!

Ebben a bejegyzésben az egyik nemrég befejezett munkámmal szeretnélek megismertetni Benneteket. A befejezett egyelőre itt azt jelenti, hogy csak a tervezés fejeződött be, azaz kész vannak a látványtervek és kivitelezésre vár az objektum.

A feladat egy többszintes budai villa teljeskörű belsőépítészeti tervezése volt. A ház még csak papíron létezik, ezért a munka - mint mindig - itt is a megrendelővel való beszélgetéssel kezdődött. Miután felmértem a tulajdonosok igényeit, meghallgattam kívánságaikat, visszavonultam az építésztervekkel együtt és elkezdődött a hosszú tervezési folyamat.

A ház három szintes, minden szinten különböző funkciók kaptak helyet, így a szuterén szinten van egy wellness helyiség, két vendégszoba fürdővel és az egyéb kiszolgáló helyiségek. A földszint egyetlen hatalmas térből áll, ahol a következő funkciók különülnek el: előszoba, wc kézmosóval, nappali, dolgozó, mozi helyiség, konyha, étkező, kamra. Az emeleten található az intim szféra, azaz a szülői hálószoba, gardrób szoba, fürdő és a gyermek nappalija, hálója, gardróbja, valamint fürdőszobája. A tervezés előtt jóformán egyetlen kikötésük volt a tulajdonosoknak, hogy meleg hangulatú minimál berendezést szeretnének és szeretik a vidám, erős színeket. A folyamatos konzultációk alapján a végső állapot ez lett: