zaiviki
-1
archive,paged,author,author-zaiviki,author-2,paged-5,author-paged-5,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

Author: zaiviki

Így kezdtem el futni

Mostanáig meg voltam róla győződve, hogy nem tudok futni. A futás az a sport, ami abszolút nem nekem való. Bármi jöhet, csak a futás ne. Itt lakom a Duna mellett, tök szép környezetben és még egyszer sem futottam. Pedig adott a környék, én több mint egy évtizede mégis hárítok. Fejben ugyan már többször eljátszottam a gondolattal, hogy majd én is fogok futni, csodáltam az ismerőseimet, akik futni járnak, de mindig megnyugtattam magam, hogy ez nem nekem való. Aztán jött az az időszak, hogy ilyeneket mondogattam: Én is akarok futni! vagy: De jó lenne futni! És csak ábrándoztam tovább.

Elérkezett a péntek, indul a nyílt nap! Írjátok meg a lakberendezéssel kapcsolatos kérdéseiteket itt, a poszt alatt kommentben, küldjetek nekem levelet a zaiviki[kukac]dizain[pont]hu e-mail címre, vagy használjátok a Dizain Facebook oldalát: töltsetek fel fotókat ide a kérdéseitekkel. Kérdezni pénteken éjfélig lehet, igyekszem érkezési sorrendben mindenre válaszolni még ma, de legkésőbb a hétvégén.

Ezen a héten pénteken, november 14-én nyílt napot tartok itt a blogon. Évek óta írom és szerkesztem a dizain blogot és arra gondoltam, hogy Titeket, Kedves Olvasók egy kis figyelmességgel ajándékozlak meg köszönetképpen. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy lakberendezés témában kérdezhettek tőlem bátran, és én igyekszem majd minden kérdésre válaszolni.

A nehéz feladatok előtt mindig megtorpanunk és halogatunk. Így volt ez velem is, amikor arra gondoltam, hogy a konyhatervezésről kell írnom. Halogattam, halogattam, kifogásokat kerestem, nincs rá elég időm, olyan nagy falat ez, ezer más dolgom van... Ismerős, ugye? Aztán vettem egy nagy levegőt, leültem a gép elé és most addig nem állok fel, amíg be nem fejezem. (Többek között egy családi mozizást is passzoltam, ezt csak azért mondom, hogy átérezzétek.) Tehát itt a sorozat következő része, amelyben a konyhatervezésről mesélek.

Itt a sorozat következő része, amelyben a nappali tervezéséről mesélek. Ez a téma önmagában is elég terjedelmes, ráadásul annyit írtam róla, nem is tudom, hogy fogjátok tudni elolvasni. Gondolkodtam, hogy inkább két részre szedem, de aztán mégis így hagytam, szóval hajrá!

Új sorozatot indítok most a blogon, remélem, hasznosnak fogjátok találni és szeretitek majd. Ebben a sorozatban megosztom Veletek a tapasztalataimat és a tanácsaimat a lakberendezésről, méghozzá úgy, hogy végigmegyek egy képzeletbeli lakás összes helyiségén, és elmesélem mire kell odafigyelni az adott helyiség kialakítása során. Az eddigi csaknem tíz éves pályafutásom alatt rengeteg helyzettel és igénnyel találkoztam, ezekre támaszkodva gyúrom most össze a sorozat különböző részeit és próbállak inspirálni és segíteni Titeket a saját lakásotok kialakításában.  Kezdjük az előszobával!

A lányom barátnőjének anyukája kérdezte tőlem, hogy Zorka miben megy majd az évnyitóra. Mondtam, hogy fogalmam sincs, ebből eddig sem csináltam nagy ügyet, a mi sulink nem veszi olyan szigorúan az évnyitót, nincs is külön napja, az első napon tartják meg reggel, szóval majd felkap valamit. Na, de ez pont elég volt ahhoz, hogy elkezdtem ezen kattogni, és végül született belőle egy bejegyzés, ami ugyan nem lakberendezés, inkább divat, de azért fogadjátok szeretettel.

Elég közel lakunk a Dunához. Sokszor sétálunk a parton, hol kutyával, hol nélküle, de mindig gyerekkel. És a gyerekek milyenek? Fára másznak, botokat, kavicsokat és kagylóhéjat gyűjtenek. Bevallom, ezek közül a botok gyűjtése lázba hozott engem is, ezért elkezdtem szisztematikusan gyűjteni a Duna parton heverő botokat. Mivel a tegnapi augusztus 20-án nem volt kedvünk sehová sem menni, nekiálltunk a botokat kidekorálni.