01 okt Címlaplány lettem
Címlaplány lettem, persze nem a hagyományos értelemben, hanem csak úgy ott vagyok a képen, persze nem ok nélkül. Hogy miről beszélek? Az A Mi Otthonunk Magazin szeptemberi számáról, íme:
Régóta hallgatok, tudom. Nem szándékosan, csak valahogy bedarált a sok meló és a család kombó, ráadásul tombol a nyár, szünet van a suliban..., mondjam még? Na, de nem panaszkodom, hanem megmutatom inkább az egyik legnagyobb projektem alakulását. A kezdetekről itt olvashattok.
Ez az építkezés még múlt ősszel kezdődött, először szétverték majdnem teljesen a régi, hetvenes években épült családi házat, aztán indult az építés. Még az év elején készítettem az alábbi fotókat, amikor már álltak a falak, bent voltak a nyílászárók és a gépészeti szerelések folytak. Ebben a szakaszban még kicsit hihetetlen, hogy valaha ebből egy csodaszép otthon lesz, nem?
Nem igazán jellemző rám, hogy lomtalanításkor lecsapok mások kidobott cuccaira, talán ez volt az első eset életemben. Már a lépcsőházban kiszúrtam a gyalázatos állapotban félretett, lomtalanításra váró két kis széket, sámlit vagy stokit, nem tudom, melyik a legjobb szó rá. Valószínűleg virágállványnak használhatták egy erkélyen, mert a teteje teljesen szét volt rohadva, a fehér festék is teljesen felázva és megkopva, szóval romjaikban hevertek. De nekem ilyen állapotban is nagyon megtetszettek, mert láttam bennük a fantáziát már akkor, úgyhogy szépen megvártam a lomtalanítás napját és akkor lecsaptam rájuk. Akkor még nem tudtam, hová fognak majd kerülni, de aztán persze megtalálták a helyüket az előző bejegyzésben mutatott hálószobában.
Egy ideje nem hódoltam a blogolás szenvedélyének, de most bepótolom. Annyi dolog van, hogy a munka-család-blog hármasból sajnos az utóbbit voltam kénytelen hanyagolni. De csak átmenetileg! Most ismét itt vagyok és egy ilyen volt - ilyen lett hálószoba projekttel jelentkezem.
Ez most végre egy tökéletesen öncélú bejegyzés, egy olyan, amiért általában a bloggerek elkezdenek blogolni... kicsit magamutogató és személyes, kicsit kulissza mögötti, de épp csak annyira, amennyire a személyiségem engedi. Eddig sem osztottam meg a magánéletemet itt a blogon, ezután sem tervezem, de ezek a képek most kikívánkoznak. Óriás léptekben történetet mesélnek el, egy Instagram-mesét. Az Instagram egy applikáció az iPhone-on, amellyel a telefonnal készült fotókat lehet "megbindzsizni". Az Instagrammal való hülyéskedés bárkit könnyedén megfertőz, velem is ezt tette. A filterek, amelyeket az eredeti fotókra pillanatok alatt rá lehet húzni, különös hatást kölcsönöznek a képeknek, valahogy íze lesz a dolognak. Ebben a bejegyzésben a vállalható instagramos fotóimat gyűjtöttem össze. Lehet, hogy csak én értem a lényeget, ez esetben csak a képeket nézegessétek. A történet tavaly nyáron indul egy olaszországi nyaralással és a márciusi Balaton színével ér véget. Egyelőre...
Tudjátok-e miért hoz tojásokat a húsvéti nyúl? Ha igen, akkor ne is olvassátok tovább! Ha nem, akkor most röviden elmesélem. A nyulak tiszteletének kultusza jelen volt már a kereszténység előtti idők tavaszünnepein is, lévén a nyúl rendkívül termékeny állat. A legenda, hogy még tojásokat is raknak, alighanem azért szövődött köréjük, mert akkora hűhót csapnak párzási időszakban, hogy elűzik vele az épp tojásaikat melengető madarakat. A gazdátlanul maradt tojásokat az emberek a nyulaknak tulajdonították. Mivel a bíbicek és a fürjek tojásai tarkák, valószínűleg innen ered a hímes húsvéti tojásokat hozó nyúl mítosza... A rövid "húsvéti tojás gyorstalpaló" után nézzünk pár 2013-as példát a tojások és az enteriőrök díszítésére.
A lakberendezésben az egyik legfontosabb lépés az enteriőr dekorálása. Egyetlen tér sem lesz otthonos, ha nem vesznek körül minket személyes tárgyaink. Hozzá kell adni egyéniségünket és körülvenni magunkat a ránk jellemző tárgyakkal, persze ki-ki a maga ízlése szerint. Ennek egyik legegyszerűbb és nem is túl drága módja, ha nekünk kedves fényképekkel és egyéb képekkel dekoráljuk a falakat. Ezek a fotók, rajzok vagy plakátok ábrázolhatják a családtagokat, az utazási élményeinket vagy bármit, amit szívesen nézegetünk és jó hangulatunk lesz tőle. A mai bejegyzésben a képek elhelyezésére szeretnék mutatni pár inspirációs ötletet.
Az olasz designer Valentina Carretta készítette ezeket a függőlámpákat a szintén olasz Saletti cég számra. Háromféle préselt papírpép lámpabúra közül lehet választani, amelyek pont olyan eljárással készültek, mint ahogy a tojástartókat is készítik. A natúr színűre hagyott, újrahasznosított papír lámpabúrákat a tervező piros textilkábellel dobta fel.
A válságnak köszönhetően egyre jobban eluralkodott a lakberendezésben a régi tárgyak értékmentése és felújítása, valamint a csináld magad lakásdekorációk készítése. Teljesen érthető a folyamat, a mögötte lévő filozófiát szerintem mindenki el tudja fogadni. A fogyasztói társadalom “Dobd ki a régit és vegyél helyette újat!” jelmondatát lassan felcseréli a “Mentsd meg a régit és varázsold újjá!” szlogen. Talán már Titeket is megfertőzött ez az új szemlélet, ezért most szeretnék pár példát mutatni arról, hogyan lehet egy régi létrát felhasználni lakásdekorációként, és felruházni új funkcióval.
Mostanában valahogy lett ez a mániám, hogy kedvelem a neonsárgát. Nem tudom, hogyan sikerült belém férkőznie, de egyszer csak azt vettem észre, hogy tetszik. Először kérettem magam, de egyre csak győzködött, egyre többször mutatta magát, éreztette, hogy dolgom van vele. Felbukkant egy üzlet kirakatában táska formájában, megjelent egy festményen, ceruzaként akadt a kezembe, vagy egyszerűen ott állt az út szélén láthatósági mellényként. Most meg azt érzem, hogy megadtam magam, vágyom rá, sőt, egyenesen akarom. Kérem a táskát, persze a festményt is, és kérek sok festéket, mert valamit muszáj nekem is lefestenem. Persze már megvannak az ötleteim, de amíg nem jövök elő velük, tessék barátkozni a színemmel kicsit. Védőszemüveget fel!