Design
-1
archive,category,category-design,category-5,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

Design

Elkészült végre az új arculathoz tervezett névjegykártyám, és a hétvégén be is tudtam fotózni. Valami igazán különlegeset szerettem volna, ezért döntöttem a letterpress, azaz a magasnyomtatás mellett. A névjegykártya előoldala, ahol az adatok vannak fehér lett, a hátulja viszont fekete és a kettő össze van kasírozva. Ennek következtében jó vastag, kartonszerű lett a végeredmény és az oldala kétszínű: fekete-fehér csíkos. Igazi minimalista alkotás, híven tükrözi a stílusomat. ;)

Dizain névjegykártya

A Light&Building kiállítást minden második évben rendezik meg Frankfurtban. Az ilyen kiállítások meglátogatása majdnem kötelező egy szakmabelinek, nekem meg amúgy is be van akadva ez a téma rendesen, gondolom észrevettétek. Rettentően inspiráló és nagyon hasznos egy ilyen vásári forgatagban elmerülni a legnagyobb gyártók és a kevésbé nagyok világában. A vásár épületautomatizálás és egyéb villamostechnikai része ugyan nem hozott lázba, de a lámpás részlegen található Trendfórum annál inkább. Itt azt mutatják be, hogy milyen stílusirányzatokkal kell számolnunk idén, milyen irányba haladunk a lámpadizájn terén. Nem nagyon engedtek fotózni, folyton rámszóltak, ezért tök béna képeket tudtam csak készíteni, de szereztem egy trendkiadványt, ebből fotóztam ki az összeállításokat és elmondok minden, amit megtudtam.

Utolsó pillanatban, de azért elkészült a tökös dekorációm idén. A fehérre festett dísztökök önmagukban is tetszettek, de kíváncsi voltam, mit lehet kihozni az egészből a réz színű festékkel, ahogy eredetileg is terveztem.

Az utóbbi napokban sorra belefutok a fehér-vörösréz, illetve a fehér-rozé arany kombinációjú tárgyakba. Pont olyan, hogy egy csomót gondolkodik rajta az ember... tetszik, avagy nem tetszik? Nem tudom... Én most már hajlok arra, hogy tetszik, sőt az őszi tökös dekorációt is el tudnám képzelni ebben a két színben, remélem, lesz időm megvalósítani is. De most nézzük, hogy a tervezők hogyan és mire használják ezt a két trendi színt, illetve anyagot.

Az olasz designer Valentina Carretta készítette ezeket a függőlámpákat a szintén olasz Saletti cég számra. Háromféle préselt papírpép lámpabúra közül lehet választani, amelyek pont olyan eljárással készültek, mint ahogy a tojástartókat is készítik. A natúr színűre hagyott, újrahasznosított papír lámpabúrákat a tervező piros textilkábellel dobta fel.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnyácska fehér lámpa, amit a gazdája örökölt az apukájától. Nem volt valami értékes egy design darab, de az idők folyamán valahogy mégis fontos lett a tulajdonosának. Az ütött-kopott lámpa a kanapé fölötti polcon lakott és olvasólámpaként szolgálta a családot. Egyik reggel, amikor a gazdája egy csésze kávéval és álmos fejjel leült a kanapéra, a lámpa halkan ezt súgta: "Újíts fel!"

Az idei év első napjaiban rögtön két megbízást is kaptunk, az egyikről még nem beszélhetek, de a másikról igen. Az Industrieplan Kft. új irodájának belsőépítészeti tervezésével bíztak meg minket. A tervezésre nem volt és a kivitelezésre nincs sok időnk, mert a cég január végére tervezi a költözést.

A feladat nagyon izgalmas volt, mert a munkaállomások elhelyezésében és a szobák elosztásában is kikérték a véleményünket. A munka természetesen a funkcionális tértervezéssel kezdődött, és utána jött az egész "felöltöztetése". A koncepció a cég saját színeire épít: ezek a piros, a fehér és a szürke, amelynek több árnyalatát is használtuk. A logójukban található kettéosztottságot és a ferde felezővonalat felhasználtuk a falfestésnél és recepcióspult tervezésénél is. A bejáratnál lévő hosszú folyosó adta magát, hogy oda valamilyen felirat kerüljön (tudjátok, hogy imádom a betűket a terekben), ide a cég nevét fogjuk habbetűkből a falra felragasztani. A piros szín a falak festésén kívül a nagyméretű kaspókon fog visszaköszönni, amelyekbe sok szép zöld növény kerül majd. Nagy örömömre a tíz fős iroda három helyiségébe is került tapéta, és nem is akármilyenek: az Élitis gyöngyszemei, természetesen feketében és ezüstszürkében. Egyelőre csak a látványrajzokat tudom megmutatni nektek, de amint elkészül az iroda, remélem, tudok majd készíteni pár fotót is.

London legexkluzívabb szállodai szobája megnyitotta kapuit. A hajót formázó építmény a Queen Elisabeth Hall tetején kapott helyet. A hatalmas kajüt nem más, mint maga a szállodai szoba, amely csupán két vendég számára elegendő. Különlegessége továbbá, hogy csak egy éjszakára foglalható és mindösszesen egy évig lesz nyitva.

Az összecsukható széket a történelem során - az egyiptomiaktól Napóleonig - a státusz és a szépség tárgyának tekintették. Mára hogy' megváltozott a világ: ha azt mondom, összecsukható szék, rögtön beugrik a minden lakásban megtalálható eldugott kis csúnya darab, amelyet csak akkor kapunk elő, ha több vendégünk van, mint ahány "normális" szék.

Az összecsukható szék nem csupán értékes helyet spórol a térben, de könnyen is mozgatható, ezért nagyon praktikus. Jóformán bárhova magunkkal vihetjük: a strandra, a parkba, a telekre, de még a buszmegállóba is. Valljuk be: az összecsukható szék egy nagyon hasznos darab.

Manapság egyre jobban előtérbe kerülnek a praktikus bútorok. Az összecsukható, hajtogatható tárgyakban rejlő lehetőségek pedig korlátlanok. Érthető tehát, hogy a modern világban miért kaphatnak újra jelenős szerepet az összehajtható bútorok. Pontosan ezeket az előnyöket tartotta szem előtt Douwe Jacobs és formatervező barátja, Tom Schouten, akik 2009 elején megalapították cégüket, a FLUX-ot, amely a flexibilitás és a luxus szavak kombinációjából kapta a nevét. A hajtogatott papírszobrokból inspirációt merítve Douwe Jacobs meghajtogatta egy kicsi, elegáns papír szék modelljét. Annak ellenére, hogy ez egy egyszerű, egyetlen papírlapból kivágott és meghajtott modell volt, meglepően erősnek bizonyult. Szerencsére nem hasonlított egyetlen korábban látott székhez sem. Innentől minden energiájukat annak szentelték, hogy megalkossák első összehajtható tárgyukat a FLUX széket. Jelentem, sikerült.

Nem azért szeretném ezeket a képeket megmutatni Nektek, mert én nagyon bírom a fekete-fehér tereket, hanem azért, hogy Ti is szeressétek. A téma nem más, mint egy szingapúri butik hotel, a The Club, amelynek tervezője a Ministry of Design volt.

Minden vendégszoba a hagyományos és a modern gyarmati stílus keveréke. A tervezők gondosan ügyeltek arra, hogy a két szín aránya és a részletek harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz. Az összesen 22 szobával rendelkező hotel minden szobája különböző, ahogy ez mostanában lenni szokott. Az enteriőröket egy helyi művész, Wynlyn Tan munkái tesznek teljessé. Ugye, milyen gyönyörűen szépek a terek még így is, hogy minden fekete-fehér? Nekem a fürdőszoba a kedvencem, teljesen odavagyok érte!

És végül az üzenet: mondjatok végre nemet az uncsi bézs-barnára és igent az örök fekete-fehérre!