életmód
-1
archive,category,category-eletmod,category-72,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

életmód

Most, hogy itt a tavasz, legtöbbször tanaácstalanul állok a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel. Természetesen nincs egy rongyom sem és ami van, azokat is tökre unom. :) Elhatároztam, hogy leszámolok ezzel a frusztráló érzéssel és minimalista kapszulagardróbot létesítek, amelyben minden ruhadarab passzol majd mindennel, így megkönnyítem a saját dolgomat, mert nem kell a "már megint mit vegyek fel" kérdésen gondolkodnom hosszasan, vagy ami még rosszabb hatszor átöltöznöm, mert semmi nem tetszik igazán.

Gardrób szelektálás a minimalizmus jegyében

A minimalizmus számomra sokkal több, mint egy lakberendezési stílusirányzat. Ebben a stílusban tervezek, mert ez áll közel hozzám, de nemcsak közel áll hozzám, hanem egyszerűen ez vagyok én. Nem akarok más stílusban tervezni, mert az nem jön belőlem olyan spontán és hitelesen, mint a modern és letisztult formák. Ebben vagyok otthon, ezt támasztja alá a mögöttem lévő több mint 10 év is. Az elmúlt időszakban viszont azt vettem észre, hogy a minimalizmus számomra nem csak egy stílusirányzat, hanem egy egész életforma. És ennek csak egy része a lakberendezés.

Minimalizmus

Ha követitek az Instagram oldalamat, tudjátok, hogy október elején Portugáliában jártam újságírókkal és bloggerekkel, a Poli-Farbe jóvoltából. Az első napon Lisszabonban kalandoztunk, másnap Portóban voltunk, a harmadik napon pedig elmentünk a Capo da Rocahoz és onnan Sintrába. A program eléggé zsúfolt volt, szabadidőnk meg elég kevés, de ettől függetlenül nagyon élveztem az egészet. Amúgy is imádok utazni, új dolgokat látni és felfedezni az egyik leginspirálóbb dolog, amely az emberrel történhet. Kikapcsol és feltölt. Nagyon jó volt kiszakadni a mókuskerékből és visszacsöppeni pár napra a nyárba. Ez a bejegyzés ennek az útnak a beszámolója.

Costa da Caparica

Az előző posztban írtam arról, hogy idén a Glamour WOTY Gála előtt felkértem Ragány Angéla stylistot, a ColourMyStyle blog íróját, hogy segítsen ruhát választani a gálára, és mekkora hatással volt rám a felismerés, hogy milyen színtípusba tartozom, milyen színek állnak nekem jól és mely színeket kerüljem inkább, ha nem akarok évekkel öregebbnek látszani. A tanácsai azóta is nagy hatással vannak rám, sokkal tudatosabban öltözködöm és ezáltal az önbizalmam is az egekben van. :)  Most pedig olvassátok szeretettel az Angélával készült interjút!

ragany-angela

A Glamour WOTY gála előtt életemben először kértem az öltözködésemmel kapcsolatban tanácsot egy profi stylisttól. Mindig is úgy gondoltam, hogy az ízlésem és a szépérzékem, amely elvezetett a lakberendező szakmáig tükröződik abban is, hogy mit veszek fel magamra, mit viselek. Szerintem a harmonikus megjelenés már fél siker. Sosem értettem, hogyan bízhat meg bárki is abban, aki igénytelen a saját megjelenésével kapcsolatban, ha olyan munkáról, megbízásról van szó, amely kötődik az ízléshez, az igényességhez. De ez már egy másik történet! Szóval vissza a stylisthoz! A Gála előtt másfél hónappal Ragány Angéla stylistot, szín- és stílustanácsadót, a ColourMyStyle blog íróját kértem meg, hogy segítsen ruhát és kiegészítőket választani a gálára. Az igazság az, hogy először ő keresett meg engem, hogy tervezzem meg a lakásukat, így ismerkedtünk meg, és mostanra kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk.

A tanácsadás egy színtípus meghatározással kezdődött, amelyen színes kendők segítségével megállapította, hogy milyen színtípusba tartozom, azaz mely színek állnak jól a bőröm, a szemem és a hajam színéhez. Elárulom, a Tavasz-Tél az én típusom, azaz az élénk, telített színek állnak nekem a legjobban. A pasztellek, a fakó árnyalatok és minden más, ami nem az élénk kategóriába tartozik, sápaszt és öregít, ezért kerülendő.

Az én színeim

Így kezdtem el futni

Mostanáig meg voltam róla győződve, hogy nem tudok futni. A futás az a sport, ami abszolút nem nekem való. Bármi jöhet, csak a futás ne. Itt lakom a Duna mellett, tök szép környezetben és még egyszer sem futottam. Pedig adott a környék, én több mint egy évtizede mégis hárítok. Fejben ugyan már többször eljátszottam a gondolattal, hogy majd én is fogok futni, csodáltam az ismerőseimet, akik futni járnak, de mindig megnyugtattam magam, hogy ez nem nekem való. Aztán jött az az időszak, hogy ilyeneket mondogattam: Én is akarok futni! vagy: De jó lenne futni! És csak ábrándoztam tovább.

A lányom barátnőjének anyukája kérdezte tőlem, hogy Zorka miben megy majd az évnyitóra. Mondtam, hogy fogalmam sincs, ebből eddig sem csináltam nagy ügyet, a mi sulink nem veszi olyan szigorúan az évnyitót, nincs is külön napja, az első napon tartják meg reggel, szóval majd felkap valamit. Na, de ez pont elég volt ahhoz, hogy elkezdtem ezen kattogni, és végül született belőle egy bejegyzés, ami ugyan nem lakberendezés, inkább divat, de azért fogadjátok szeretettel.

Mindig mindennek oka van, nyilván annak is, hogy írtam egy tök jó szöveget az előbb, de mentés közben elszállt, megsemmisült, nyoma veszett, szőrén-szálán eltűnt, vége. Most idegesnek kéne lennem és bosszankodnom kellene, de nem megy. Rezignáltan tudomásul vettem, hogy így jártam, és azon gondolkodom, vajon miért történt ez? Miért van az, hogy dolgoztam vele, megírtam, megszerkesztettem és amikor ki akartam lőni a világhálóra, nyoma veszett...? Biztos nem volt elég jó a szöveg... haha, na ez nem lehet. Persze újra tudnám írni, többé-kevésbé ugyanolyanra, de semmi kedvem hozzá. Soha nem fogjátok megtudni, milyen eszmefuttatást kanyarítottam a fotók mellé, amelyek ehhez a bejegyzéshez készültek! :)

Ez most végre egy tökéletesen öncélú bejegyzés, egy olyan, amiért általában a bloggerek elkezdenek blogolni... kicsit magamutogató és személyes, kicsit kulissza mögötti, de épp csak annyira, amennyire a személyiségem engedi. Eddig sem osztottam meg a magánéletemet itt a blogon, ezután sem tervezem, de ezek a képek most kikívánkoznak. Óriás léptekben történetet mesélnek el, egy Instagram-mesét. Az Instagram egy applikáció az iPhone-on, amellyel a telefonnal készült fotókat lehet "megbindzsizni". Az Instagrammal való hülyéskedés bárkit könnyedén megfertőz, velem is ezt tette. A filterek, amelyeket az eredeti fotókra pillanatok alatt rá lehet húzni, különös hatást kölcsönöznek a képeknek, valahogy íze lesz a dolognak. Ebben a bejegyzésben a vállalható instagramos fotóimat gyűjtöttem össze. Lehet, hogy csak én értem a lényeget, ez esetben csak a képeket nézegessétek. A történet tavaly nyáron indul egy olaszországi nyaralással és a márciusi Balaton színével ér véget. Egyelőre...