belsőépítészet
-1
archive,paged,tag,tag-belsoepiteszet,tag-60,paged-2,tag-paged-2,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

belsőépítészet Tag

Nem azért szeretném ezeket a képeket megmutatni Nektek, mert én nagyon bírom a fekete-fehér tereket, hanem azért, hogy Ti is szeressétek. A téma nem más, mint egy szingapúri butik hotel, a The Club, amelynek tervezője a Ministry of Design volt.

Minden vendégszoba a hagyományos és a modern gyarmati stílus keveréke. A tervezők gondosan ügyeltek arra, hogy a két szín aránya és a részletek harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz. Az összesen 22 szobával rendelkező hotel minden szobája különböző, ahogy ez mostanában lenni szokott. Az enteriőröket egy helyi művész, Wynlyn Tan munkái tesznek teljessé. Ugye, milyen gyönyörűen szépek a terek még így is, hogy minden fekete-fehér? Nekem a fürdőszoba a kedvencem, teljesen odavagyok érte!

És végül az üzenet: mondjatok végre nemet az uncsi bézs-barnára és igent az örök fekete-fehérre!

Dánia több felmérés szerint „a világ legboldogabb helyének” számított pár éve. Ha itt rálelünk egy vadregényes tengerparton épült házra, elgondolkodtató, hogy a nyári szabadságot esetleg érdemes lenne itt tölteni. Persze csak akkor, ha nem zavar Titeket, hogy nyáron is csak maximum 16 fok van. Igaz, most épp itthon sincs sokkal több, tehát könnyű elképzelni.

Ez a dán nyári lak ideális helyszín lehet egy vadregényes és stílusos kikapcsolódáshoz.

A fehér és a fekete szín kortárs téma. Nyitott tágas belső terek, ahol egész nap folyamán érezhetjük a tenger fuvallatát. A teraszra nyíló elhúzható hatalmas üvegajtók összemossák a kint és a bent fogalmát, mégis a legmeghatározóbb sajátossága a háznak a két szín. A belső terekben szinte minden fehér, a falak, a mennyezet, a padlóburkolat, a lépcsők, a szekrények, a világítótestek, az ajtó és az ablakkeretek is, amelyek éles kontrasztot alkotnak a ház fekete külső megjelenésével, valamint egy-egy, a belső térben elhelyezett fekete bútordarabbal. Néhány színfolt jelenik meg csupán a kortárs festményeken és egyéb kiegészítőkön.

A külső tér követi a belső tér egyszerűségét. Nyers deszkapadló a medence körül, ugyanebből az anyagból készült alacsony asztalok, mellette fehér design székekkel. Egy pohár bor, takaró az estékre és a tenger susogása... azt hiszem, ezt (is) el tudnám viselni.

Biztos Veletek is előfordult már, hogy egyszer csak a környezetetekben eluralkodott a káosz és a tárgyak kezdték átvenni a hatalmat. Mert a tárgyak képesek ám erre bármikor, ha nem tartjuk őket (legalább nagyjából) kordában. Nálam most a szakmai újságok kezdenek egy kicsit túlzásba esni, valahogy nem találják a helyüket, én meg szeretem, ha mindig karnyújtásnyira vannak, amikor szükségem van rájuk. De, amikor nincs, akkor jó lenne egy csinos kis polc, ezért gondoltam, utánanézek, mivel színesíthetném a szobát. Összegyűjtöttem az általam érdekesnek talált polcokat és nyitott szekrénykéket, kíváncsi vagyok, nektek melyik a favorit?

Shanghai-ban a Cool Docks fejlesztés területén, a South Bound Kerületben található a Waterhouse, amely egy négyemeletes, 19 szobás boutique hotel. Az épület az 1930-as években épült és eredetileg japán katonai székház volt. A szálloda a Huangpu folyó partján fekszik, nyilván innen kapta a nevét is, a túlparton pedig a csillogó Pudong felhőkarcolóinak látványa tárul elénk.

A felújítás során a  Neri & Hu Design and Research Office építészeti koncepciója a régi és az új között feszülő kontraszt megtartása, mi több hangsúlyozása volt. Tehát helyreállították az eredeti beton épületet, s erre kerültek az új részek, amelynek a szerkezetéhez Cor-Ten acélt használtak utalva a hely ipari múltjára, a Huangpu partján folyó dokkoló munkára. A Neri&Hu által hozzáépített negyedik emeleti struktúra együtt rezonál a folyón elhaladó ipari hajók szerkezetével és analógiát von mind a történelemmel, mind a helyi kultúrával.

A Neri&Hu volt a felelős a belsőépítészeti tervekért is, amely a külső megjelenés inverziója és egy zavaró, de frissítő térbeli élményt nyújt a szállodába látogató, ötcsillagos élményre vágyó vendégek számára. A nyilvános terek röpke bepillantást engednek a privát részekre, míg a privát terek hívogatnak a közösségi terekbe való bepillantásra, mint ahogy a nagy függőleges ablak a recepció fölött, vagy az ebédlőre nyíló folyosó ablakai teszik.

Ezek a váratlan helyeken felbukkanó vizuális összeköttetések, nem csupán a meglepetés erejével hatnak, de egyben kényszerítik is a vendéget, hogy szembenézzen Shanghai város felépítésével, ahol a vizuális folyosók és a Nong-Tang szűk utcái határozzák meg a hely sajátos ízét. Nektek hogy tetszik, kivennétek itt egy szobát?

A Különös Otthonok sorozatom ezen részében olyan lakásokat kerestem, amelyeket valamilyen iskolából alakítottak át. Ez most úgyis aktuális így a nyári szünet elején. Szóval virtuálisan most valahavolt iskolákba kalauzollak el benneteket.

Előként jöjjön egy gimnáziumból átalakított magánlakás Utrechtből. Az építészeti átalakításokkal a helybeli ZECC Architecten csapatát bízták meg a megrendelők, hiszen ők amúgy is sok ilyen értékmentő projektben vettek már részt, úgyhogy nincs hiány tapasztalatban. A régi iskola épületében a földszinten volt a tornaterem, az öltözők és egy tanári szoba. Az épület többi részét már átalakította egy fejlesztő, ezért a földszint külön került értékesítésre. Mivel az újonnan kialakított felső tetőteraszos apartmanok már elkészültek, ezért a födémen már nem lehetett változtatni, tehát szükség volt egy jó ötletre, amellyel több természetes fényt tudtak becsalogatni a lakásba. A megoldást az átriumszerű terasz kialakítása jelentette. A relatív keskeny telek adottságainak köszönhetően nagy kihívás volt természetes fényt juttatni a hálószobákba is. Megint egy terasz segített. A régi öltözők helyén két gyerekszobát alakítottak ki saját fürdőszobával. Az egyik szoba az udvarról kapja a fényt, a másik a terasz felől. A teljes hátulsó szakaszt lebontották és újjáépítették, ide került a szülői háló saját fürdővel. A régi köracél szerkezetet újrahasznosították, többek között ebből készült a gyerekszobák körablaka is. A nappalit és a konyhát a régi tornatermi részből alakították ki, itt látványos a belmagasság is. Az utcafronti részen lévő tanári szobából egy második nappalit alakítottak ki elsősorban a szülők részére. És ugyancsak itt kapott helyet a szülők dolgozószobája is.

Hát ez be..rás - így kiáltottam fel, amikor először megláttam ezeket a képeket erről a franciaországi templomról és annak belső dizájnjáról. Ritkaság ennyire érzékenyen és finoman hozzányúlni ehhez a témához. És az is ritkaság, hogy egyáltalán bevállalták, megengedték a románkori templom átalakítását és megújítását.

A tervező, Mathieu Lehanneur képzeletében a fehér márvány áramlása jelent meg vízióként és ezt formába is öntötte a St. Hilaire templomban. Gyönyörűen hullámzik az amúgy rideg márvány, megkapó ez az organikus kiegészítése a románkori formáknak. És nagyon ide illik. Ahogy a rétegek egymáshoz simulnak az az érzésem támad, mintha nem is kő lenne, hanem valami sokkal puhább anyag. Igaz, egyszer láttam egy hasonló ötletre épülő kanapét, amelyben a rétegek vastag filcből voltak egymásra rakva, talán ezért ugrik be a puhaság. Az oltár és a szószék a templom eredeti színéhez közeli színű alabástromból készült. Letisztult és egyszerű, minden sallangtól mentes, egyszóval szép. Nekem legalábbis szép. Az eredmény: a vizuális hatás nagyot üt, mivel felhívja a figyelmet a román geometria tökéletességére és megmutatja, hogy a káosz is egyféle rendszer. Ráadásul a kettő milyen jól megfér egymással. Én lehidaltam az egésztől. Hát Ti?

Remélem, Ti is érdekesnek és izgalmasnak találjátok ezt a brazil "pöti" villát, amely kívülről pár egymásra rakott dobozra emlékeztet. Engem lenyűgözött. Lássuk, mivel.

Tetszik a formája kívülről, de ez nálam alap, enélkül nem is juthatott volna be ide. Imádom az egymásra rakott építőkockaszerű szinteket, annyira nagyvonalú és tökéletes. Tetszik az anyaghasználat, a brazil teak fával burkolt emelet súlyosan nehezedik az alatta fekvő fehérre festett beton dobozra, de mégsem nyomasztó. De rendben van ám belűlről is. Gyönyörű, lenyűgöző terek, könnyed vonalú bútorok és finom humorral elhelyezett kiegészítők. A nappali és a medencés kert között lévő dupla magasságú teraszajtóknak köszönhetően a kint és a bent fogalma elmosódik, ugyanakkor lenyűgöző látvány fogadja a medence felől érkezőket. A nappali falára az 1981-es Galaga static arcade játék került falimatricás kivitelben, ez mindenkit megmosolyogtat és azonnal nosztalgikus érzéseket kelt. A dupla belmagasságú nappali középpontjában áll a világoskék puff, melynek mérete – kapaszkodjatok meg! – 4 négyzetméter. Hyanyagul lerakva megtalálható pár design ikon is, többek között George Nelson Platform padja, Gerrit T. Rietveld Zigzag széke és Marcel Brauer Wassily széke, meg amit még nem látunk. A konyhát is integrálták az egyterű környezetbe, az antracit beépített bútorokat egy nagyonsárga térbeállított pult koronázza meg. Kellemes, hogy az egésznek nincs olyan kinézete, mint egy hagyományos konyhának, inkább hasonlít egy bárra. A nagyméretű étkezősztalt Hans J. wegner Y székeivel rakták körbe, biztos nagy bulikat szoktak tartani, hogy ennyi szék kell, de az is lehet, hogy népes a brazil tulajdonos házaspár családja.

Ez a 410 négyzetméteres ház a Studio Guilherme Torres nevéhez fűződik és Londrina város legmagasabb pontján áll. Erről ennyit. :)

Különös Otthonok sorozatomat most régi víztornyokból átalakított lakásokkal folytatom. A tulajdonosokat itt is – mint minden ilyen projekt esetében – az értékmentés vezérelte és az, hogy ezek az épületek gyakran üresen állnak, senkinek nem kellenek, ezért nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni. De annál többet kell költeni az átalakításukra és lakhatóvá tételükre. Nekem tetszik az ötlet, de nem vágyom toronyba, mert túl sok a szint, túl sok a lépcső, túl sok a macera. Bár a tetőről a kilátás biztosan kárpótol mindezért.

Az első egy német víztorony-otthon, amely 1931-ben épült a németországi Soestben. A ZECC tervezőinek ötletei alapján páratlanul átalakult, és egy 21. századi lakás lett belőle. Sok problémával szembesültek a munka során, például, hogy hogyan csalogathatnának be fényt a víztorony belsejébe. Ez úgy oldották meg, hogy a hátsó kert felé beépítettek egy három emelet magas ablakot. Közben mindvégig szem előtt tartották az ipari anyaghasználatot: acélt, üveget és betont használtak. Az enteriőr egymásra rakott kör alakú szobákból áll. A tetőterasszal együtt kilenc emelet és mennyi lépcső!

Ma ez a dán tetőtéri lakás tetszik nekem. Pedig igazából nem is szeretem a tetőtereket, igaz ez abból gyökerezik, hogy sokkal bonyolultabb egy tetőtérben lakberendezni, tervezni, bútorokat elhelyezni és egyáltalán. Nem is vágyom arra, hogy tetőtérben éljek, bár nyilván lenne az a volumen, ahol nem zavarnának a ferde falak. Ez a lakás is elég nagyvonalú és szellősen berendezett, sok fehérrel, itt-ott egy kis feketével. A skandináv design amúgy is közel áll a szívemhez. Nem túl sok, nem túl kevés, semmi extra, csak egy élhető és szerethető tér. Természetesen Richard Powers tolmácsolásában.