belsőépítészet
-1
archive,paged,tag,tag-belsoepiteszet,tag-60,paged-3,tag-paged-3,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

belsőépítészet Tag

Itt vagyok újra egy rövid kihagyás után, amelyre egészségügyi okokból kényszerültem. Mivel még kímélő üzemmódban vagyok, ma - tőlem szokatlan módon - egy "kevés szöveg–sok kép" bejegyzést láthattok, hogy ne maradjatok inspiráció nélkül. Egy lakberendező ennyit minden körülmények között megtehet.

A képeket egytől-egyig az általam sokra tartott brit enteriőrfotográfus, Richard Powers munkáiból válogattam. Fotográfiáit lenyűgöző tájak és kompozíciók jellemzik. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért specializálódott enteriőrök és épületek fotózására, azt válaszolta, hogy ez egy természetes kiválasztódás volt, ő ehhez a témához vonzódik igazán, és rettenetes divatfotós lett volna belőle. Hát ezt nem tudhatjuk, de szerencsés ember, mert "hivatalból" beutazhatja az egész Földet és csodálatosan berendezett enteriőrökben végezheti a munkáját. A fotóit nézegetve rájöttem, hogy bosszantóan rendben vannak, már-már tökéletesek. Gyönyörűek és tiszták a terek, minden képéből harmónia és nyugalom árad. Nyilván nem csak a fotós érdeme. Mit gondoltok?

Úgy megörültem, amikor rátaláltam erre a pugliai villára a neten, mert tavaly nyáron mi is jártunk ezen a vidéken Dél-Olaszországban és nagyon elbűvölt ez a táj. Pugliának ezen a részén különleges épületeket lehet találni, trullónak hívják őket, meg is énekeltem ezt akkor a blogon, ITT olvashatjátok. Szóval, a trullók tradicionális kőből készült épületek kúpos tetővel. Elég sok van belőlük arrafelé, láttunk teljesen romosat és elhagyatottat, de vannak nagyon szépen felújított és karbantartott trullók is, a mi ottani szállásunk is egy ilyen volt. Lakberendezőként mindig nagyon érdekel, vajon milyen lehet az adott tájon élő emberek otthona. Mániákusan lesegetek befelé az ablakokon, amerre csak járok. Most pedig "be is mehetek". Hát nézzük meg!

Egy romos trullót vett meg a koppenhágai tulajdonos házaspár és hozzépítették újjonan a fő épületet, így összesen 300 négyzetméteres lett a rezidenciájuk.  Állítólag olyan helyet kerestek maguknak, amely távol van a mindennapos stressztől, de elég közel ahhoz, hogy bármikor odautazhassanak. Ők a nyugalmat és a pihenést találták meg itt, Pugliában, persze ez nem nehéz, tavaly én is megtaláltam. :)

A berendezés fekete-fehér, a helyi kő sárgás-barnás pasztell színe jó hátter ehhez. A stílus leginkább modern klasszikus, ezt példázzák az Eames székek is.  Tetszik, hogy az autentikus falak közé be merték ezt vállalni. Szép és egységes lett az összkép, én is elfogadnám nyaralónak. Főleg, hogy az ablakon kinézve olajfákat látok...

Vidéki rusztikus hangulat és ultra-modern stílus egyszerre. Röviden ez jellemzi ezt a svéd házikót, amely egy évek óta üresen álló, elhagyatott tanya volt, mielőtt az új tulajdonosok nekiláttak a totális átalakításnak és felújításnak.

Öntött beton került a padlóra, ennek ridegségét sok újrahasznosított fával ellensúlyozták. A falakat fehérre festették, még az emeleten, a tetőtérben a fa falburkolatot is, ahol így sikerült a ferde tetősík ellenére tágasságérzetet kelteni. A fehér ölelésében nagyon jól néznek ki a natúr színek, mint a drappos konyhabútor, a sötétszürke székek és a fa természetes árnyalatai. Imádom például az étkezőasztal felett logó négy tök különböző lámpát, és a kandalló nemes egyszerűségét az előtte álló egyedi gurulós farönk asztalkával együtt. Persze a kétbeállásos zuhanyzó sem kutya.

A tulajdonosok a lakberendezésről csak annyit mondtak, hogy ők hagyták, hogy a ház "elárulja" nekik, milyen szeretne lenni, ezért is lettek a falak és a padló semleges színűek és hangsúlytalanok. Úgy gondolták, hogy ez megfelelő alap lesz bármilyen színű és stílusú berendezéshez. Érdekes, hogy nincs például egy darab szőnyeg sem a házban, amely első hallásra furcsa lehet, de ha végignézzük a képeket, egyáltalán nem is hiányzik.

Egy lakberendező mindig örül, ha ilyen enteriőrt lát. Remélem, Nektek is tetszik.

Egy új rovatot szeretnék ma útjára bocsátani, amelynek a Különös Otthonok címet adtam. Tulajdonképpen ide sorolhatnám a múltkori bejegyzésemben bemutatott temetőkertbe épített dácsát is (meg is teszem), de ez a mostani sem mindennapi látvány. Viccesen mondhatnám úgy is, hogy egy lépéssel ugorjunk vissza a temetőből.

Ezt az utrechti villát egy 1870-ben épült gótikus templomból alakította át a holland Zecc Architecten. Nem tudom, hogy a megrendelő, miért vágyott egy tempom falai közé, de mindenesetre megunhatta, mert az objektum most épp eladó (az árát sajnos nem tudom). Nekem egyszerre taszító és megkapó is ez a ház, de nem tudom eldönteni, hogy inkább melyik. A belső terek, a sok fehér, a Bulthaup konyha, a bútorok és a festmények(!) nagyon rendben vannak, de az atmoszféra mégis helyenként nyomasztó. A terek lenyűgöző méretűek (fűtésszámla!), ugyanakkor egy percig sem lehet elfelejteni, hogy épp hol vagyunk. Lehet-e csúnyán beszélni, kiabálni, alkoholt inni, szeretkezni, egyszóval földi életet élni lelkiismeret-furdalás nélkül egy ilyen helyen? :)  Szerintetek?

Ebben a bejegyzésben az egyik nemrég befejezett munkámmal szeretnélek megismertetni Benneteket. A befejezett egyelőre itt azt jelenti, hogy csak a tervezés fejeződött be, azaz kész vannak a látványtervek és kivitelezésre vár az objektum.

A feladat egy többszintes budai villa teljeskörű belsőépítészeti tervezése volt. A ház még csak papíron létezik, ezért a munka - mint mindig - itt is a megrendelővel való beszélgetéssel kezdődött. Miután felmértem a tulajdonosok igényeit, meghallgattam kívánságaikat, visszavonultam az építésztervekkel együtt és elkezdődött a hosszú tervezési folyamat.

A ház három szintes, minden szinten különböző funkciók kaptak helyet, így a szuterén szinten van egy wellness helyiség, két vendégszoba fürdővel és az egyéb kiszolgáló helyiségek. A földszint egyetlen hatalmas térből áll, ahol a következő funkciók különülnek el: előszoba, wc kézmosóval, nappali, dolgozó, mozi helyiség, konyha, étkező, kamra. Az emeleten található az intim szféra, azaz a szülői hálószoba, gardrób szoba, fürdő és a gyermek nappalija, hálója, gardróbja, valamint fürdőszobája. A tervezés előtt jóformán egyetlen kikötésük volt a tulajdonosoknak, hogy meleg hangulatú minimál berendezést szeretnének és szeretik a vidám, erős színeket. A folyamatos konzultációk alapján a végső állapot ez lett:

Mostanában a napjaim a lányom szeptemberi iskolakezdéséről, azaz a megfelelő iskola kiválasztásáról szólnak. Még sosem voltam ilyen helyzetben és nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz. Nyilván nem jártam az összes iskolában kis hazánkban, de jártam egy-párban és igen elszomorító, amit láttam. Itt nem az oktatás színvonalára gondolok, hanem csakis a környezetre, ahová a gyerekek járnak. Az iskolák állapotára. Az enteriőrre, amely nap-mint-nap körbeveszi őket. Tudom, hogy az önkormányzatoknak kevés pénzük van, és különben is válság van, de szomorú, hogy a lányom ugyanazon a széken fog ülni, amely már akkor is viseltes volt, amikor én ültem rajta hat évesen.

És akkor megláttam ezeket a képeket az ausztráliai Greensborough-ban lévő általános iskoláról. Olyan, de olyan messze vagyunk  még ettől! - sóhajtottam, és úgy döntöttem, megmutatom Nektek. Az enteriőr kialakításánál az volt az elsődleges szempont, hogy tükrözze az épületet körbevevő természetet és vonzó környezetet hozzon létre a tanuláshoz. Szerintem sikerült. A falakon található fa motívum a diákok tanulási folyamatát és növekedését szimbolizálja. A smiths+tracey architect egy olyan új generációs tudás központot hozott létre, amely a gyermekek minden érzékszervére egyszerre hat. A világos, friss, modern környezet hozzájárul ahhoz, hogy a tanárok és a diákok egyaránt jól érezzék magukat. Ilyen környezetbe én is szívesen járatnám a lányomat.

Ha közületek tud valaki olyan magyarországi általános iskoláról, amely hasonlóan modern és mai, mint a most bemutatott, kérem küldjön fotókat és én közzéteszem itt a blogon. Örömmel venném.

Temető mellé építkezni azért jó, mert a szomszédok csendesek. Nem tudom, kit győztem meg ezzel az érvvel, de itt a bizonyíték, hogy van, aki erre bukik. Az Elliott ház egy ilyen hátborzongató helyszínen épült, kilátással és közvetlen kapcsolattal egy temetőkertre.

A házat a méltán elismert Richard Powers fotóin keresztül mutatom be, akinek egyik könyvéről már írtam itt a blogon. Ez a ház a londoni Highgate temető fölött épült fel, tervezője az Eldridge-Smerin Architects. A telket a temető sok-sok évvel ezelőtt eladta, a villa elődje egy hetvenes években épült ház volt, amelyet szerkezeti hibák miatt le kellett bontani. Ebben a temetőben nyugszik többek közt Karl Marx, Christina Rossetti, George Eliot, valamint sok más író és művész is.

Az Elliott ház egy négyemeletes épület, amelyet úgy alakítottak ki, hogy teljes mértékben kihasználja a lejtős terepviszonyokat és maximalizálja a kapcsolatot a temetői tájjal. A ház akkor fedi fel a valódi temperamentumát, amikor a sírkövekkel együtt látszik. A legfelső szinten egy önálló életteret alakítottak ki, ezt az utazási fotós Richard Elliott használja. A fehér lakkozott, kétsoros konyha, a rozsdamentes acélból készült munkalapok, a behúzható felülvilágító (ez a kedvencem) szépen illeszkedik a beton falakhoz és mennyezetekhez, amiket az egész házban nyersen hagytak. A hatalmas üvegfelületek rengeteg természetes fényt és élénk karaktert visznek a belső térbe, no meg gondoskodnak a meghökkentő kilátásról.

A ház belsejében az egy négyzetméterre jutó design bútorok mennyisége igen figyelemreméltó. Megtalálható itt majdnem az összes design klasszikus, pl. Eames Wire DKX-2 székei az Opus Magnum ebédlőasztal mellett és DKR székei a teraszon, két fehér Pantone szék, egy Flap kanapé az Edrától, a Togo Relax lounge fotel a Ligne Roset-tól meg amit még nem látunk. Ti szeretnétek itt lakni?

Az új ferihegyi SkyCourt terminál óriási parádéval nyílt meg az elmúlt hétvégén. Én is ott voltam, ugyanis a Kreatív Online felkért, hogy mondjak véleményt az új Élményterminál belső kialakításáról. A végén majd az is kiderül, hogy mit mondtam.

Egy kicsivel hamarabb mentem ki a reptérre, mint a megbeszélt időpont, hogy körbe tudjak nézni mielőtt nyilatkozom. Már a tűréshatáromon túllépő, de még erős akaraterővel éppen elviselhető idejű sorbanállás után végre bejutottam az épületbe, ahol rengeteg ember volt. Hogy az embereken kívül mit láttam? Egy nyugat-európai szintű épületet, ahol nem sikerült minden márkának felnőni a feladathoz. Nézzétek meg:

Már megint egy éttermet hoztam Nektek, bocsánat. Ez most teljesen más, mint a múlt heti athéni, úgyhogy érdemes lesz megnézni. Ez virágos, tavaszt idéző és megint csak virágos.

Szóval, a mindig nyüzsgő London belvárosában járunk, ahol megnyitotta kapuit a The Folly. Ez egy olyan hely, ahová sokmindenért betérhetsz. Egy kávéra reggel, egy gyors ebédre napközben, egy italra munka után, vagy egy komplett ünnepi ebédre hétvégén, de még a céges bulit is ide szervezheted, ötszáz főig tudnak fogadni. De nem is ez az érdekes, hanem az enteriőr. Az egy dolog, hogy látszik rajta, nem kellett a tervezőknek a költséghatékonyságot szem előtt tartani, noha vannak olcsó és mégis szép megoldások, mint pl. az agyag virágcserépből készített függőlámpák. A másik, hogy nagy. "Azt szeretem benned, hogy olyan nagy vagy." - udvarolt MotoMoto a Madagaszkárban Gloriának... ez nem tudom, miért jutott eszembe, talán azért, mert ez az étterem is igazán, de komolyan nagy. Legalábbis itthoni viszonylatban nagy. De amellett, hogy nagy, tele van gyönyörű részletekkel, hanyagul az arcunkba vetett design bútorokkal, hatásvadász módon kitalált részletekkel, urbánus nomádoknak szóló utalásokkal. Tetszik. Pedig én nem vagyok oda az ennyire florális cuccokért, ez most mégis tetszik. Ki érti ezt?

Bár nincs ember, aki ne szeretne egy olyan helyet a város közepén, ahol a természet karnyújtásnyira van, vagy legalábbis az illúzió megadatik...