Vettem a lányomnak egy memory fedőmatracot. Szépen be volt csomagolva és atomra vákuumozva, kb. akkora volt, mint egy összecsomagolt hálózsák. Amikor kibontottuk, kiderült, hogy az egész egy vastag papírhengerre van feltekerve. Egyből elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mit is kezdhetnék egy ilyen masszív papírhengerrel... hát naná, hogy lámpát csináltam belőle! :)
Volt egy régi barna dohányzóasztalom, amit nem nagyon szerettem. Az asztal lapját már jó régen leszereltem, össze-vissza kallódott a kertben és várta, hogy átalakulhasson. Egészen addig, amíg nemrég fogtam és csináltam belőle egy új asztalkát a nappaliba, a kanapé elé.
Megint egy saját lámpa projekttel jelentkezem, ezúttal két függesztéket készítettem. Épp az egyik szakmabeli barátnőmmel jártuk a lakberendezési boltokat, amikor a Stile Interióban megpillantottuk egy fém vázát. Rögtön tudtuk, hogy ez inkább egy lámpabúra, mintsem váza. Mondjuk nem tudom, miért hívják vázának, amikor nem lehet bele vizet tölteni, maximum művirágot beletenni vagy csak leállítani valahová dísznek. De ez mindegy is, ennél sokkal hasznosabb, hogy lámpabúrává vált.
Egyik délután hirtelen felindulásból készítettem egy lámpabúrát, mert már nagyon untam a hálóban lógó semmilyen lámpát. Fogtam két A3-as kartont (egyik világosszürke, másik sötétszürke), egy sniccert és egy fémvonalzót, majd a kartonból össze-vissza kivágtam háromszögeket úgy, hogy nagyjából egyforma vastag közök maradjanak. Amikor megvoltam mind a két színnel, egy porcelánfoglalatos tilka kábel köré csavartam először az egyik színt, majd a másikat és ragasztóval összeragasztottam két ponton a papírok két szélét. És voilá! Ez lett belőle:
A DIY óraasztalom sikerén felbuzdulva egy újabb csináldmagad projektbe kezdtem, és készítettem egy állólámpát. Tulajdonképpen ez szintén egy Ikea hack vállalkozás volt, mivel a lámpa búrája nem más, mint az Ikea Tradig gyümölcskosara, tudjátok az a piros fém.
Ez a meglátni és megszeretni tipikus esete volt, a Tradig tál szinte kiabált a polcról, hogy "lámpabúra szeretnék lenni, vegyél meg". Így hát adva volt egy lámpabúra és kellett hozzá egy láb. Először elkezdtem mindenféle formákat lerajzolni és kitalálni, hogy milyen anyagból legyen. Amikor a háromlábú változatnál tartottam, beugrott, hogy milyen szép és egyszerű megoldás lenne egy régi fa fényképező állvány. És itt rögtön párhuzamot is vontam magamban az óraasztallal, hiszen ott is egy régi asztalka + egy Ikea termék volt a főszereplő, szóval tetszett az ötlet. Ezért elkezdtem kutatni, és a Vaterán találtam is egy megfelelő lábat 3500 forintért. Azt tudtam, hogy fehér lámpát szeretnék, ezért a gyümölcsöstálat és a lábakat is lefestettem fehérre. A tálat először alapozóval fújtam le, azután jött a fehér spray festék, amit a Bauhausban vettem. Az állvány gömbcsuklós feje szerencsére pont alkalmas volt a tál lábhoz erősítésére, úgyhogy ezzel nem kellett sokat bajlódnom. A lámpához az elektromos textilkábelt világoskék színben a Tilkától rendeltem. Nagyon klassz színes textillel bevont kábeljeik vannak, érdemes körülnézni náluk, bármilyen régi lámpát fel tudtok dobni egy színes kábellel. Az állvány rozsdás csavarjait és szárnyas anyáit szép fényes újakra cseréltem. Mivel a Tradig tál gyárilag lyukas középen, a festésen kívűl nem kellett barkácsolni vele, pont beleillik a foglalat is, még csak oda sem kell ragasztani, mert szépen beleszorul. Szerintem a Tradig eredetileg is lámpabúra akart lenni, csak valahogy gellert kapott tervezés közben. :)
Szóval így készült el az első állólámpám, nézzétek meg a fotókat a folyamatról és a kész lámpáról. Hogy tetszik?
Jelentem, rabul ejtett engem is a Csináld magad! őrület. Sokáig hidegen hagyott a Do It Yourself életérzés, nem gondolkodtam sosem abban, hogy régi bútorokból, kacatokból mit lehetne kihozni, csak a design cuccok érdekeltek. De most valahogy rákaptam az ízére.
Igazából az egész a véletlen műve volt. Úgy történt, hogy vettem az Ikeában egy "pályaudvari órát", amely a Bravur névre hallgat, biztosan Ti is ismeritek, mindig is lehetett kapni. Bevittem az irodába (igen, az irodába, de erről majd később), kibontottam és letettem a földre. Aztán ránéztem a mellettem álló régi, megörökölt kis "lomi" asztalkára, és már meg is volt az ötlet: csinálok egy óraasztalt. Ki mondta, hogy egy órát csak a falra lehet tenni?
Az asztalka elég ütött-kopott volt, ezért nem sajnáltam alávetni az átalakításnak. Mivel a kör alakú asztallap pár centivel nagyobb volt, mint kellett volna, dekopír fűrésszel le kellett vágni belőle kb. 2 cm-t. A fűrészelés után megcsiszoltam az egészet, portalanítottam és jöhetett a festés. Természetesen az asztalkát feketére festettem, hogy passzoljon az órához. A fényes fekete lakkot a Bauhausban vettem és ecsettel kentem fel a felületre. Száradás után erős kétoldalas ragasztóval erősítettem az órát az asztal lapjához. Azért nem akartam véglegesen odaragasztani, mert hátul lehet az elemet cserélni az órában, így pedig bármikor leszedhető és újra visszaragasztható, ha kell. Merthogy az óra nem csak dísz ám, hanem mutatja az időt is. Persze rápakolni csak érzéssel lehet, mivel az óra lapja elég vékony, de eddig bírta a gyűrődést. Képekben elmesélve az átalakítás így nézett ki:
