Az utóbbi napokban sorra belefutok a fehér-vörösréz, illetve a fehér-rozé arany kombinációjú tárgyakba. Pont olyan, hogy egy csomót gondolkodik rajta az ember... tetszik, avagy nem tetszik? Nem tudom... Én most már hajlok arra, hogy tetszik, sőt az őszi tökös dekorációt is el tudnám képzelni ebben a két színben, remélem, lesz időm megvalósítani is. De most nézzük, hogy a tervezők hogyan és mire használják ezt a két trendi színt, illetve anyagot.
Lassan talán melegszik végre egy kicsit az idő, én legalábbis már nagyon várom, hogy végérvényesen el lehessen tenni a szekrény mélyére a télikabátot és a csizmátsapkátsálatkesztyűt. Ezzel együtt nagyon mehetnékem is van, állandóan a különböző úticélokat nézegetem a neten, persze valahogy mindig délen kötök ki. Úgyhogy ezt a hétfőt is kezdjük egy cseppet délebbre, azaz Athénban, azon belül is egy szépséges kétszintes apartmanban.
A múlt héten sajnos nem született bejegyzés, mert síelni voltam, ez utóbbi persze nekem nem sajnos. Cikk azért sem született, mert a hegyekben teljesen elszigetelten éltünk, szóval nem volt internet, se tévé, de az mondjuk nem is hiányzott. A síelés után minden évben már csak a tavaszra koncentrálok, de most még utoljára ugorjunk el azért a francia Alpokba, és nézzünk meg egy "faházat".
Ma csodaszép enteriőrképeket hoztam Nektek, egy "pöti" brüsszeli bed and breakfast hotelből. Két stílus keveredésének tökéletes példáját láthatjátok. Hogy melyik kettőét? Olvassatok tovább!
Az épület eredetileg két különálló, 1906-ban épült szecessziós ház volt. Ívelt fém, üvegberakásos kapuin keresztül bejutva, skandináv design bútorokkal és kortárs darabokkal vegyesen berendezett egyedi és otthonos hangulatú terek várják az idelátogatót. A Tenbosh House (merthogy ez a neve) Patrice Lémeret építész és Michel Penneman belsőépítész közös munkájának eredménye.
Az összecsukható széket a történelem során - az egyiptomiaktól Napóleonig - a státusz és a szépség tárgyának tekintették. Mára hogy' megváltozott a világ: ha azt mondom, összecsukható szék, rögtön beugrik a minden lakásban megtalálható eldugott kis csúnya darab, amelyet csak akkor kapunk elő, ha több vendégünk van, mint ahány "normális" szék.
Az összecsukható szék nem csupán értékes helyet spórol a térben, de könnyen is mozgatható, ezért nagyon praktikus. Jóformán bárhova magunkkal vihetjük: a strandra, a parkba, a telekre, de még a buszmegállóba is. Valljuk be: az összecsukható szék egy nagyon hasznos darab.
Manapság egyre jobban előtérbe kerülnek a praktikus bútorok. Az összecsukható, hajtogatható tárgyakban rejlő lehetőségek pedig korlátlanok. Érthető tehát, hogy a modern világban miért kaphatnak újra jelenős szerepet az összehajtható bútorok. Pontosan ezeket az előnyöket tartotta szem előtt Douwe Jacobs és formatervező barátja, Tom Schouten, akik 2009 elején megalapították cégüket, a FLUX-ot, amely a flexibilitás és a luxus szavak kombinációjából kapta a nevét. A hajtogatott papírszobrokból inspirációt merítve Douwe Jacobs meghajtogatta egy kicsi, elegáns papír szék modelljét. Annak ellenére, hogy ez egy egyszerű, egyetlen papírlapból kivágott és meghajtott modell volt, meglepően erősnek bizonyult. Szerencsére nem hasonlított egyetlen korábban látott székhez sem. Innentől minden energiájukat annak szentelték, hogy megalkossák első összehajtható tárgyukat a FLUX széket. Jelentem, sikerült.
Nem azért szeretném ezeket a képeket megmutatni Nektek, mert én nagyon bírom a fekete-fehér tereket, hanem azért, hogy Ti is szeressétek. A téma nem más, mint egy szingapúri butik hotel, a The Club, amelynek tervezője a Ministry of Design volt.
Minden vendégszoba a hagyományos és a modern gyarmati stílus keveréke. A tervezők gondosan ügyeltek arra, hogy a két szín aránya és a részletek harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz. Az összesen 22 szobával rendelkező hotel minden szobája különböző, ahogy ez mostanában lenni szokott. Az enteriőröket egy helyi művész, Wynlyn Tan munkái tesznek teljessé. Ugye, milyen gyönyörűen szépek a terek még így is, hogy minden fekete-fehér? Nekem a fürdőszoba a kedvencem, teljesen odavagyok érte!
És végül az üzenet: mondjatok végre nemet az uncsi bézs-barnára és igent az örök fekete-fehérre!
Dánia több felmérés szerint „a világ legboldogabb helyének” számított pár éve. Ha itt rálelünk egy vadregényes tengerparton épült házra, elgondolkodtató, hogy a nyári szabadságot esetleg érdemes lenne itt tölteni. Persze csak akkor, ha nem zavar Titeket, hogy nyáron is csak maximum 16 fok van. Igaz, most épp itthon sincs sokkal több, tehát könnyű elképzelni.
Ez a dán nyári lak ideális helyszín lehet egy vadregényes és stílusos kikapcsolódáshoz.
A fehér és a fekete szín kortárs téma. Nyitott tágas belső terek, ahol egész nap folyamán érezhetjük a tenger fuvallatát. A teraszra nyíló elhúzható hatalmas üvegajtók összemossák a kint és a bent fogalmát, mégis a legmeghatározóbb sajátossága a háznak a két szín. A belső terekben szinte minden fehér, a falak, a mennyezet, a padlóburkolat, a lépcsők, a szekrények, a világítótestek, az ajtó és az ablakkeretek is, amelyek éles kontrasztot alkotnak a ház fekete külső megjelenésével, valamint egy-egy, a belső térben elhelyezett fekete bútordarabbal. Néhány színfolt jelenik meg csupán a kortárs festményeken és egyéb kiegészítőkön.
A külső tér követi a belső tér egyszerűségét. Nyers deszkapadló a medence körül, ugyanebből az anyagból készült alacsony asztalok, mellette fehér design székekkel. Egy pohár bor, takaró az estékre és a tenger susogása... azt hiszem, ezt (is) el tudnám viselni.
Egy rövid nyári szünet után most toszkánai kalandozásom élményeivel szeretnélek szórakoztatni Benneteket. Még mielőtt azt hinnétek, hogy tömény utazási beszámoló lesz, elárulom: nincs bejegyzés lakberendezés és design nélkül.
Biztos Veletek is előfordult már, hogy egyszer csak a környezetetekben eluralkodott a káosz és a tárgyak kezdték átvenni a hatalmat. Mert a tárgyak képesek ám erre bármikor, ha nem tartjuk őket (legalább nagyjából) kordában. Nálam most a szakmai újságok kezdenek egy kicsit túlzásba esni, valahogy nem találják a helyüket, én meg szeretem, ha mindig karnyújtásnyira vannak, amikor szükségem van rájuk. De, amikor nincs, akkor jó lenne egy csinos kis polc, ezért gondoltam, utánanézek, mivel színesíthetném a szobát. Összegyűjtöttem az általam érdekesnek talált polcokat és nyitott szekrénykéket, kíváncsi vagyok, nektek melyik a favorit?
Shanghai-ban a Cool Docks fejlesztés területén, a South Bound Kerületben található a Waterhouse, amely egy négyemeletes, 19 szobás boutique hotel. Az épület az 1930-as években épült és eredetileg japán katonai székház volt. A szálloda a Huangpu folyó partján fekszik, nyilván innen kapta a nevét is, a túlparton pedig a csillogó Pudong felhőkarcolóinak látványa tárul elénk.
A felújítás során a Neri & Hu Design and Research Office építészeti koncepciója a régi és az új között feszülő kontraszt megtartása, mi több hangsúlyozása volt. Tehát helyreállították az eredeti beton épületet, s erre kerültek az új részek, amelynek a szerkezetéhez Cor-Ten acélt használtak utalva a hely ipari múltjára, a Huangpu partján folyó dokkoló munkára. A Neri&Hu által hozzáépített negyedik emeleti struktúra együtt rezonál a folyón elhaladó ipari hajók szerkezetével és analógiát von mind a történelemmel, mind a helyi kultúrával.
A Neri&Hu volt a felelős a belsőépítészeti tervekért is, amely a külső megjelenés inverziója és egy zavaró, de frissítő térbeli élményt nyújt a szállodába látogató, ötcsillagos élményre vágyó vendégek számára. A nyilvános terek röpke bepillantást engednek a privát részekre, míg a privát terek hívogatnak a közösségi terekbe való bepillantásra, mint ahogy a nagy függőleges ablak a recepció fölött, vagy az ebédlőre nyíló folyosó ablakai teszik.
Ezek a váratlan helyeken felbukkanó vizuális összeköttetések, nem csupán a meglepetés erejével hatnak, de egyben kényszerítik is a vendéget, hogy szembenézzen Shanghai város felépítésével, ahol a vizuális folyosók és a Nong-Tang szűk utcái határozzák meg a hely sajátos ízét. Nektek hogy tetszik, kivennétek itt egy szobát?
