Kalandozzunk el egy kicsit a mesék birodalmába. Hol volt, hol nem volt... akár így is kezdhetném, de nem teszem, mert ez nem volt, hanem van. Egy ma élő kortárs designer, Marcel Wanders munkáiból készült könyvvel szeretnélek most kicsit kiszakítani benneteket a szürke hétköznapokból.
A Különös Otthonok sorozatom ezen részében olyan lakásokat kerestem, amelyeket valamilyen iskolából alakítottak át. Ez most úgyis aktuális így a nyári szünet elején. Szóval virtuálisan most valahavolt iskolákba kalauzollak el benneteket.
Előként jöjjön egy gimnáziumból átalakított magánlakás Utrechtből. Az építészeti átalakításokkal a helybeli ZECC Architecten csapatát bízták meg a megrendelők, hiszen ők amúgy is sok ilyen értékmentő projektben vettek már részt, úgyhogy nincs hiány tapasztalatban. A régi iskola épületében a földszinten volt a tornaterem, az öltözők és egy tanári szoba. Az épület többi részét már átalakította egy fejlesztő, ezért a földszint külön került értékesítésre. Mivel az újonnan kialakított felső tetőteraszos apartmanok már elkészültek, ezért a födémen már nem lehetett változtatni, tehát szükség volt egy jó ötletre, amellyel több természetes fényt tudtak becsalogatni a lakásba. A megoldást az átriumszerű terasz kialakítása jelentette. A relatív keskeny telek adottságainak köszönhetően nagy kihívás volt természetes fényt juttatni a hálószobákba is. Megint egy terasz segített. A régi öltözők helyén két gyerekszobát alakítottak ki saját fürdőszobával. Az egyik szoba az udvarról kapja a fényt, a másik a terasz felől. A teljes hátulsó szakaszt lebontották és újjáépítették, ide került a szülői háló saját fürdővel. A régi köracél szerkezetet újrahasznosították, többek között ebből készült a gyerekszobák körablaka is. A nappalit és a konyhát a régi tornatermi részből alakították ki, itt látványos a belmagasság is. Az utcafronti részen lévő tanári szobából egy második nappalit alakítottak ki elsősorban a szülők részére. És ugyancsak itt kapott helyet a szülők dolgozószobája is.
A francia Élitis tapétagyártó cég két új falburkolat kollekcióval rukkolt elő, amelyet gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint egy tapétát, tehát ugyanúgy tekercsben kapjuk meg és fel kell ragasztani a falra, mint hagyományos társaikat. A különbség csupán az, hogy ezek háromdimenziósak, azaz kitüremkednek a falból, tehát vastagok. És az ára nem tekercsenként, hanem méterenként értendő, a szélességük változó, de maximum 20 méter hosszúságot tudnak egyben szállítani. Egy magamfajta lakberendező persze órákig jól tudja érezni magát anyag- és tapétaminták társaságában, ez történt most is. Elsősorban az Alliances kollekció nyűgözött le, hosszú percekig fogdostam és nézegettem előről, hátulról, oldalról, és kapkodtam a levegőt, egyszerűen gyönyörűek. Ha Ti is meg szeretnétek nézni élőben, itt megtehetitek és meg is vehetitek. :)
A Nature Précieuse kollekció a hagyományos keleti kézműves technikákból merít:
Hát ez be..rás - így kiáltottam fel, amikor először megláttam ezeket a képeket erről a franciaországi templomról és annak belső dizájnjáról. Ritkaság ennyire érzékenyen és finoman hozzányúlni ehhez a témához. És az is ritkaság, hogy egyáltalán bevállalták, megengedték a románkori templom átalakítását és megújítását.
A tervező, Mathieu Lehanneur képzeletében a fehér márvány áramlása jelent meg vízióként és ezt formába is öntötte a St. Hilaire templomban. Gyönyörűen hullámzik az amúgy rideg márvány, megkapó ez az organikus kiegészítése a románkori formáknak. És nagyon ide illik. Ahogy a rétegek egymáshoz simulnak az az érzésem támad, mintha nem is kő lenne, hanem valami sokkal puhább anyag. Igaz, egyszer láttam egy hasonló ötletre épülő kanapét, amelyben a rétegek vastag filcből voltak egymásra rakva, talán ezért ugrik be a puhaság. Az oltár és a szószék a templom eredeti színéhez közeli színű alabástromból készült. Letisztult és egyszerű, minden sallangtól mentes, egyszóval szép. Nekem legalábbis szép. Az eredmény: a vizuális hatás nagyot üt, mivel felhívja a figyelmet a román geometria tökéletességére és megmutatja, hogy a káosz is egyféle rendszer. Ráadásul a kettő milyen jól megfér egymással. Én lehidaltam az egésztől. Hát Ti?
Remélem, Ti is érdekesnek és izgalmasnak találjátok ezt a brazil "pöti" villát, amely kívülről pár egymásra rakott dobozra emlékeztet. Engem lenyűgözött. Lássuk, mivel.
Tetszik a formája kívülről, de ez nálam alap, enélkül nem is juthatott volna be ide. Imádom az egymásra rakott építőkockaszerű szinteket, annyira nagyvonalú és tökéletes. Tetszik az anyaghasználat, a brazil teak fával burkolt emelet súlyosan nehezedik az alatta fekvő fehérre festett beton dobozra, de mégsem nyomasztó. De rendben van ám belűlről is. Gyönyörű, lenyűgöző terek, könnyed vonalú bútorok és finom humorral elhelyezett kiegészítők. A nappali és a medencés kert között lévő dupla magasságú teraszajtóknak köszönhetően a kint és a bent fogalma elmosódik, ugyanakkor lenyűgöző látvány fogadja a medence felől érkezőket. A nappali falára az 1981-es Galaga static arcade játék került falimatricás kivitelben, ez mindenkit megmosolyogtat és azonnal nosztalgikus érzéseket kelt. A dupla belmagasságú nappali középpontjában áll a világoskék puff, melynek mérete – kapaszkodjatok meg! – 4 négyzetméter. Hyanyagul lerakva megtalálható pár design ikon is, többek között George Nelson Platform padja, Gerrit T. Rietveld Zigzag széke és Marcel Brauer Wassily széke, meg amit még nem látunk. A konyhát is integrálták az egyterű környezetbe, az antracit beépített bútorokat egy nagyonsárga térbeállított pult koronázza meg. Kellemes, hogy az egésznek nincs olyan kinézete, mint egy hagyományos konyhának, inkább hasonlít egy bárra. A nagyméretű étkezősztalt Hans J. wegner Y székeivel rakták körbe, biztos nagy bulikat szoktak tartani, hogy ennyi szék kell, de az is lehet, hogy népes a brazil tulajdonos házaspár családja.
Ez a 410 négyzetméteres ház a Studio Guilherme Torres nevéhez fűződik és Londrina város legmagasabb pontján áll. Erről ennyit. :)
Különös Otthonok sorozatomat most régi víztornyokból átalakított lakásokkal folytatom. A tulajdonosokat itt is – mint minden ilyen projekt esetében – az értékmentés vezérelte és az, hogy ezek az épületek gyakran üresen állnak, senkinek nem kellenek, ezért nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni. De annál többet kell költeni az átalakításukra és lakhatóvá tételükre. Nekem tetszik az ötlet, de nem vágyom toronyba, mert túl sok a szint, túl sok a lépcső, túl sok a macera. Bár a tetőről a kilátás biztosan kárpótol mindezért.
Az első egy német víztorony-otthon, amely 1931-ben épült a németországi Soestben. A ZECC tervezőinek ötletei alapján páratlanul átalakult, és egy 21. századi lakás lett belőle. Sok problémával szembesültek a munka során, például, hogy hogyan csalogathatnának be fényt a víztorony belsejébe. Ez úgy oldották meg, hogy a hátsó kert felé beépítettek egy három emelet magas ablakot. Közben mindvégig szem előtt tartották az ipari anyaghasználatot: acélt, üveget és betont használtak. Az enteriőr egymásra rakott kör alakú szobákból áll. A tetőterasszal együtt kilenc emelet és mennyi lépcső!
Valamilyen megmagyarázhatatlan módon vonzódom a különböző feliratokhoz, írásos üzenetekhez az enteriőrökben. Legyen az a falra festve vagy háromdimenziós betűkből kirakva a polcon, de lehet akár egy önmagában álló műalkotás is. Szeretem a betűket, na. Sokféle formában.
Épp ezért is tetszik ez a betűkészlet asztal, eredeti nevén: Fontable. Alessandro Canepa & Andrea Paulicelli dizájnerek nevéhez fűződik ez a sokatmondó kiegészítő. A kollekcióban minden betű megtalálható A-tól Z-ig és a számok is 0-tól 9-ig. Anyaguk festett és lakkozott acél lap, amelyet három színben lehet választani: piros, fehér és fekete. A láb anodizált alumínium. Mivel az asztalkák magassága állítható, így tetszőleges fedésbe lehet a betűket összeállítani, és egyéni ízlés szerint variálható a végtelenségig. Lakásokban kevésbé tudom elképzelni, de irodákban, közintézményekben vagy szórakozóhelyeken annál inkább. Milyen romantikus lehet, ha a fiú egy piros LOVE összeállítású asztalnál vár a lányra... vagy épp fordítva: VÉGE.
Úgy megörültem, amikor rátaláltam erre a pugliai villára a neten, mert tavaly nyáron mi is jártunk ezen a vidéken Dél-Olaszországban és nagyon elbűvölt ez a táj. Pugliának ezen a részén különleges épületeket lehet találni, trullónak hívják őket, meg is énekeltem ezt akkor a blogon, ITT olvashatjátok. Szóval, a trullók tradicionális kőből készült épületek kúpos tetővel. Elég sok van belőlük arrafelé, láttunk teljesen romosat és elhagyatottat, de vannak nagyon szépen felújított és karbantartott trullók is, a mi ottani szállásunk is egy ilyen volt. Lakberendezőként mindig nagyon érdekel, vajon milyen lehet az adott tájon élő emberek otthona. Mániákusan lesegetek befelé az ablakokon, amerre csak járok. Most pedig "be is mehetek". Hát nézzük meg!
Egy romos trullót vett meg a koppenhágai tulajdonos házaspár és hozzépítették újjonan a fő épületet, így összesen 300 négyzetméteres lett a rezidenciájuk. Állítólag olyan helyet kerestek maguknak, amely távol van a mindennapos stressztől, de elég közel ahhoz, hogy bármikor odautazhassanak. Ők a nyugalmat és a pihenést találták meg itt, Pugliában, persze ez nem nehéz, tavaly én is megtaláltam. :)
A berendezés fekete-fehér, a helyi kő sárgás-barnás pasztell színe jó hátter ehhez. A stílus leginkább modern klasszikus, ezt példázzák az Eames székek is. Tetszik, hogy az autentikus falak közé be merték ezt vállalni. Szép és egységes lett az összkép, én is elfogadnám nyaralónak. Főleg, hogy az ablakon kinézve olajfákat látok...
Vidéki rusztikus hangulat és ultra-modern stílus egyszerre. Röviden ez jellemzi ezt a svéd házikót, amely egy évek óta üresen álló, elhagyatott tanya volt, mielőtt az új tulajdonosok nekiláttak a totális átalakításnak és felújításnak.
Öntött beton került a padlóra, ennek ridegségét sok újrahasznosított fával ellensúlyozták. A falakat fehérre festették, még az emeleten, a tetőtérben a fa falburkolatot is, ahol így sikerült a ferde tetősík ellenére tágasságérzetet kelteni. A fehér ölelésében nagyon jól néznek ki a natúr színek, mint a drappos konyhabútor, a sötétszürke székek és a fa természetes árnyalatai. Imádom például az étkezőasztal felett logó négy tök különböző lámpát, és a kandalló nemes egyszerűségét az előtte álló egyedi gurulós farönk asztalkával együtt. Persze a kétbeállásos zuhanyzó sem kutya.
A tulajdonosok a lakberendezésről csak annyit mondtak, hogy ők hagyták, hogy a ház "elárulja" nekik, milyen szeretne lenni, ezért is lettek a falak és a padló semleges színűek és hangsúlytalanok. Úgy gondolták, hogy ez megfelelő alap lesz bármilyen színű és stílusú berendezéshez. Érdekes, hogy nincs például egy darab szőnyeg sem a házban, amely első hallásra furcsa lehet, de ha végignézzük a képeket, egyáltalán nem is hiányzik.
Egy lakberendező mindig örül, ha ilyen enteriőrt lát. Remélem, Nektek is tetszik.
