DIY
-1
archive,tag,tag-diy,tag-182,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

DIY Tag

Már biztosan hallottatok róla, hogy karácsony előtt piacra került az a könyv, amelyben én is közreműködtem, azaz megtaláljátok benne az egyik DIY alkotásomat.  A nagy DIY könyv a BOOOK Kiadó gondozásában jelent meg. 21 blogger 21 kreatív és izgalmas alkotása található benne. Nemcsak bemutatja az alkotásokat, de kompletten végig is vezet a folyamaton, hogy hogyan lehet az egyes tárgyakat elkészíteni. Végigvezeti az olvasót az alkotás egyes munkafolyamatain, képekkel és leírásokkal illusztrálva, szóval igazán hasznos kis könyv azoknak, akik eddig is kacérkodtak a csináld magad mozgalommal, de nem mertek belevágni.  Hidd, el: Te is meg tudod csinálni!

A nagy DIY könyv

Elég közel lakunk a Dunához. Sokszor sétálunk a parton, hol kutyával, hol nélküle, de mindig gyerekkel. És a gyerekek milyenek? Fára másznak, botokat, kavicsokat és kagylóhéjat gyűjtenek. Bevallom, ezek közül a botok gyűjtése lázba hozott engem is, ezért elkezdtem szisztematikusan gyűjteni a Duna parton heverő botokat. Mivel a tegnapi augusztus 20-án nem volt kedvünk sehová sem menni, nekiálltunk a botokat kidekorálni.

Tegnap jártam a barátnőmnél, aki mellesleg a kolléganőm is. Van már pár közös projekt mögöttünk és most is dolgozunk együtt egy munkán. Ő most éppen kisbabát vár, nemrég készült el a babaszobájuk, amit tegnap meg is mutatott. Odavoltam érte, persze nem is vártam mást, mint amit láttam! Mondtam neki, hogy majd szeretném az egész szobát is egyben befotózni, hogy meg tudjam mutatni itt a blogon, mert annyira tök jó lett. Most sajna nem tudtam, mert nem volt nálam normális fényképezőgép. De a lámpát a telefonommal muszáj volt lefotóznom, mert annyira egyszerű, ugyanakkor különlegesen édes lett... tudjátok, hogy amúgy is van ez a lámpák iránti becsípődésem.

Az van, hogy nálam be vannak csípődve a nagy asztalok. Nem bírom, ha egy asztal kicsi, pláne ha ez az asztal dolgozó funkcióval ellátott. Legalábbis, ha az enyémről van szó. Nekem olyan kell, amin szét lehet pakolni, elfér rajta minden egyszerre: tervek, rajzok, füzetek, papírok és skiccek, anyagminták, színminták, számítógép, mobil, naptár, csecse-becsék, a lányom által készített kis ajándékok, virág, lámpa, ceruzatartó, körömlakkok, kávéscsésze satöbbi. És ha eluralkodik a káosz, még akkor is van egy pici szabad hely letenni egy bármit. Ezek után fogadjunk, azt kérdezitek, mekkora az én íróasztalom? Mire tippeltek? Nos, elárulom: 2 méter 48 centi hosszú, 90 cm mély és faltól falig ér. Akkora, hogy rá sem fér egyben egy fényképre... Ha dobnék rá egy matracot még ágynak is jó lenne. :) Merthogy saját készítésű ám! És olyan strapabíró, hogy csak na.

Múlt hétvégén vendégségben voltunk a barátainknál, ahol mindig nagyon finomakat és nem keveset szoktunk enni. Barátnőm félretett egy zacskó nagyméretű száraz kagylótésztát, mert már rég lejárt a szavatossága. Kérdezte, hogy kérek-e belőle, mert szerinte jó lehet dekorációnak (úgy látszik, megfertőztem). Naná, hogy kértem. Itthon aztán fogtam az akrilfestékeimet és kiválasztottam négy színt: szürkét, vízzöldet, türkizkéket és fehéret. Bevallom, a fehéret menet közben tettem hozzá, mert a fehér nélkül döglött volt a színkombináció, a fehértől keltek életre a színek. A festés nagy részét a kislányom vállalta, közös időtöltésnek is kiváló, hiszen minden gyerek imád kézműveskedni.

Lehet, hogy tök uncsi vagyok, de már megint csináltam egy lámpát. Ezúttal két falikar készült a kislányom szobájába, az ágya mellé olvasólámpának. Miután sokat járok barkácsáruházakban, egyik alkalommal találtam egy oversize fa csipeszt. Azt hiszem eredeti funkciója szerint fali fényképtartó vagy egyéb papírok tartója lehetett. Nekem viszont az esti meseolvasáshoz kellett sürgősen lámpát kreálnom, hát megvettem két csipeszt, tekertem rá pár méter textilkábelt és már kész is volt a lámpa.

Egyik barátnőm, az Axi's Kitchen gasztroblog írója megkért, hogy segítsek neki átalakítani az étkezőjüket, mert nagyon megunta a wengé bútorokat és a sötét bronzosra festett falat. Örömmel segítettem felfrissíteni az egyébként nem gáz, de mára már kicsit uncsi étkezőt. A költségvetést szándékosan bekorlátoztuk és egyfajta kihívásnak tekintettük a projektet. Az volt a cél, hogy minimál költségvetésből érjünk el látványos változást. Amit csak lehetett Axi saját maga csinált meg. A falat újrafestettük, de a bútorokat a székek kivételével nem cseréltünk le. Axi felújított, festett, kárpitozott, fúrt és faragott.

Hurrá, elkészült a hinta! Végre egy nagyon más DIY projekt, mint amiket eddig készítettem. Csináltam már néhány lámpát és lámpabúrát, megnézhetitek ITT, ITT, ITT és ITT, egy óraasztalt ITT, karácsonyfadíszeket ITT, adventi naptárat ITT, kidobott sámliból éjjeliasztalkát ITT, szóval van már mögöttem pár projekt. Nagyon szeretem az ilyen csináld magad feladatokat, izgalmas amíg kitalálom és izgalmas a megvalósulás is. A díájvájkodással azonban vigyázni kell, mert nagyon keskeny a határvonal, ami elválasztja a szupergagyit a csúcsszuper végeredménytől. Remélem, az én dolgaim az utóbbi kategóriába tartoznak. Na, de vissza a hintához.