Egy ideje hallgatok, biztosan csalódottak voltatok (legalábbis, remélem). Ennek csak az volt az oka, hogy nyaralni voltunk. Ugyan vittem a laptopot, de egyszer sem kapcsoltam be, inkább magamat próbáltam kikapcsolni. Ez a bejegyzés most az úti élményeim beszámolója lesz. Ugye, nem baj, hogy ez most nem a szokásos dizain poszt?
Sorrendben a harmadik lakás, amit a Falforgatókban terveztem egy igazi örömjáték volt számomra. Az első két lakás után ez végre olyan méretekkel rendelkezett, ahol nem kellett a kislakások problémájával megküzdenem, azaz nem kellett többfunkciós terekben gondolkodnom, mert minden kényelmesen elfért. Ne gondoljatok ám óriási lakásra, csupán 55 négyzetméterről beszélek. De ezen az 55 négyzetméteren mindennek találtam helyet: nappalinak, hálószobának gardróbbal, étkezős konyhának, egy kényelmes fürdőszobának és egy ici-pici kazánhelyiségnek, ahová a mosógép is befér. Ráadásul a konyhának és a fürdőnek is van ablaka, szóval szép világos az összes helyiség.
Most, hogy már lassan három hete befejeztem a közreműködésemet a Falforgatók c. tv műsorban, újra van időm "levegőt venni" és törődni többek között a blogommal is. Kemény négy hónap van mögöttem, egy csomó tapasztalattal lettem gazdagabb, és nem feltétlenül csak jóval, de nem akarok panaszkodni. Egy biztos, aki egy ilyen produkcióban részt vesz, annak nem marad ideje semmi másra, de ezt úgy kell érteni, hogy nemcsak másik munkára nem, de a magánéletére és a családjára sem. Mert az egy dolog, hogy meg kell tervezni a lakásokat, de közben folyamatosan forgatásokra is kell járni különböző helyszínekre és közben persze az épülő lakásban is minél többet ott kell lenni úgy, hogy közben dupla sebességgel működik az időprés. De hát ilyen ez a popszakma, nem igaz?
Az van, hogy nálam be vannak csípődve a nagy asztalok. Nem bírom, ha egy asztal kicsi, pláne ha ez az asztal dolgozó funkcióval ellátott. Legalábbis, ha az enyémről van szó. Nekem olyan kell, amin szét lehet pakolni, elfér rajta minden egyszerre: tervek, rajzok, füzetek, papírok és skiccek, anyagminták, színminták, számítógép, mobil, naptár, csecse-becsék, a lányom által készített kis ajándékok, virág, lámpa, ceruzatartó, körömlakkok, kávéscsésze satöbbi. És ha eluralkodik a káosz, még akkor is van egy pici szabad hely letenni egy bármit. Ezek után fogadjunk, azt kérdezitek, mekkora az én íróasztalom? Mire tippeltek? Nos, elárulom: 2 méter 48 centi hosszú, 90 cm mély és faltól falig ér. Akkora, hogy rá sem fér egyben egy fényképre... Ha dobnék rá egy matracot még ágynak is jó lenne. :) Merthogy saját készítésű ám! És olyan strapabíró, hogy csak na.
Biztosan sokan tudjátok már, hogy én vagyok a TV2 Falforgatók c. műsorának egyik tervezője. A műsor arról szól, hogy nagyon lerobbant vagy lakhatatlan lakásokat átalakítunk és tökéletesen felújítunk, ezzel hozzájárulunk a tulajdonosok életminőségének javulásához. A műsor minden szombaton látható a TV2-n 13:30-kor. Az én első lakásátalakításom április 19-én ment adásba. A műsorban egy fiatal párnak készült el az első közös otthona Zuglóban.
Vettem a lányomnak egy memory fedőmatracot. Szépen be volt csomagolva és atomra vákuumozva, kb. akkora volt, mint egy összecsomagolt hálózsák. Amikor kibontottuk, kiderült, hogy az egész egy vastag papírhengerre van feltekerve. Egyből elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mit is kezdhetnék egy ilyen masszív papírhengerrel... hát naná, hogy lámpát csináltam belőle! :)
Volt egy régi barna dohányzóasztalom, amit nem nagyon szerettem. Az asztal lapját már jó régen leszereltem, össze-vissza kallódott a kertben és várta, hogy átalakulhasson. Egészen addig, amíg nemrég fogtam és csináltam belőle egy új asztalkát a nappaliba, a kanapé elé.
Hogy kerül a firkafal a fürdőszobába? Úgy, hogy nem találtam neki helyet a gyerekszobában. A gyerek fürdőben viszont pont volt egy fal, amivel valami más akartam kezdeni. Először arra gondoltam, hogy vinyl tapétát kellene felrakni, ne legyen már körbecsempézve az egész, de aztán rájöttem, hogy ide kell tenni a firkafalat. Közel van a víz, egyszerűbb letakarítani stb. Akkor miért is ne?
Egy újabb Ikea Hack lámpával készültem el nemrég. Még nyáron vettem ezeket a csipkés kaspókat az Ikeában és rögtön tudtam, hogy romantikus csillár lesz belőle, méghozzá egy kislányszobában.
A múlt szombaton tartottuk a Design Hét 2012 keretein belül megrendezett workshopunkat a stúdióban. Jó sokan eljöttek, volt akinek az asztaloknál már nem is jutott hely, ezért egy páran a kanapén és a földön dolgoztak. De ez egy következő bejegyzés témája lesz, most viszont szeretném bemutatni azt, hogy mi mivel készültünk a Terítéken az újrahasznosítás! című workshopunkra.
