Posted at 13:03h
in
referenciák
by zaiviki
Jelentem, rabul ejtett engem is a Csináld magad! őrület. Sokáig hidegen hagyott a Do It Yourself életérzés, nem gondolkodtam sosem abban, hogy régi bútorokból, kacatokból mit lehetne kihozni, csak a design cuccok érdekeltek. De most valahogy rákaptam az ízére.
Igazából az egész a véletlen műve volt. Úgy történt, hogy vettem az Ikeában egy "pályaudvari órát", amely a Bravur névre hallgat, biztosan Ti is ismeritek, mindig is lehetett kapni. Bevittem az irodába (igen, az irodába, de erről majd később), kibontottam és letettem a földre. Aztán ránéztem a mellettem álló régi, megörökölt kis "lomi" asztalkára, és már meg is volt az ötlet: csinálok egy óraasztalt. Ki mondta, hogy egy órát csak a falra lehet tenni?
Az asztalka elég ütött-kopott volt, ezért nem sajnáltam alávetni az átalakításnak. Mivel a kör alakú asztallap pár centivel nagyobb volt, mint kellett volna, dekopír fűrésszel le kellett vágni belőle kb. 2 cm-t. A fűrészelés után megcsiszoltam az egészet, portalanítottam és jöhetett a festés. Természetesen az asztalkát feketére festettem, hogy passzoljon az órához. A fényes fekete lakkot a Bauhausban vettem és ecsettel kentem fel a felületre. Száradás után erős kétoldalas ragasztóval erősítettem az órát az asztal lapjához. Azért nem akartam véglegesen odaragasztani, mert hátul lehet az elemet cserélni az órában, így pedig bármikor leszedhető és újra visszaragasztható, ha kell. Merthogy az óra nem csak dísz ám, hanem mutatja az időt is. Persze rápakolni csak érzéssel lehet, mivel az óra lapja elég vékony, de eddig bírta a gyűrődést. Képekben elmesélve az átalakítás így nézett ki:
