dizájn
-1
archive,tag,tag-dizajn,tag-89,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

dizájn Tag

Hát ez be..rás - így kiáltottam fel, amikor először megláttam ezeket a képeket erről a franciaországi templomról és annak belső dizájnjáról. Ritkaság ennyire érzékenyen és finoman hozzányúlni ehhez a témához. És az is ritkaság, hogy egyáltalán bevállalták, megengedték a románkori templom átalakítását és megújítását.

A tervező, Mathieu Lehanneur képzeletében a fehér márvány áramlása jelent meg vízióként és ezt formába is öntötte a St. Hilaire templomban. Gyönyörűen hullámzik az amúgy rideg márvány, megkapó ez az organikus kiegészítése a románkori formáknak. És nagyon ide illik. Ahogy a rétegek egymáshoz simulnak az az érzésem támad, mintha nem is kő lenne, hanem valami sokkal puhább anyag. Igaz, egyszer láttam egy hasonló ötletre épülő kanapét, amelyben a rétegek vastag filcből voltak egymásra rakva, talán ezért ugrik be a puhaság. Az oltár és a szószék a templom eredeti színéhez közeli színű alabástromból készült. Letisztult és egyszerű, minden sallangtól mentes, egyszóval szép. Nekem legalábbis szép. Az eredmény: a vizuális hatás nagyot üt, mivel felhívja a figyelmet a román geometria tökéletességére és megmutatja, hogy a káosz is egyféle rendszer. Ráadásul a kettő milyen jól megfér egymással. Én lehidaltam az egésztől. Hát Ti?

Valamilyen megmagyarázhatatlan módon vonzódom a különböző feliratokhoz, írásos üzenetekhez az enteriőrökben. Legyen az a falra festve vagy háromdimenziós betűkből kirakva a polcon, de lehet akár egy önmagában álló műalkotás is. Szeretem a betűket, na. Sokféle formában.

Épp ezért is tetszik ez a betűkészlet asztal, eredeti nevén: Fontable. Alessandro Canepa & Andrea Paulicelli dizájnerek nevéhez fűződik ez a sokatmondó kiegészítő. A kollekcióban minden betű megtalálható A-tól Z-ig és a számok is 0-tól 9-ig. Anyaguk festett és lakkozott acél lap, amelyet három színben lehet választani: piros, fehér és fekete. A láb anodizált alumínium. Mivel az asztalkák magassága állítható, így tetszőleges fedésbe lehet a betűket összeállítani, és egyéni ízlés szerint variálható a végtelenségig. Lakásokban kevésbé tudom elképzelni, de irodákban, közintézményekben vagy szórakozóhelyeken annál inkább. Milyen romantikus lehet, ha a fiú egy piros LOVE összeállítású asztalnál vár a lányra... vagy épp fordítva: VÉGE.

Az új ferihegyi SkyCourt terminál óriási parádéval nyílt meg az elmúlt hétvégén. Én is ott voltam, ugyanis a Kreatív Online felkért, hogy mondjak véleményt az új Élményterminál belső kialakításáról. A végén majd az is kiderül, hogy mit mondtam.

Egy kicsivel hamarabb mentem ki a reptérre, mint a megbeszélt időpont, hogy körbe tudjak nézni mielőtt nyilatkozom. Már a tűréshatáromon túllépő, de még erős akaraterővel éppen elviselhető idejű sorbanállás után végre bejutottam az épületbe, ahol rengeteg ember volt. Hogy az embereken kívül mit láttam? Egy nyugat-európai szintű épületet, ahol nem sikerült minden márkának felnőni a feladathoz. Nézzétek meg:

Több mint egyhetes téli kikapcsolódásom után most melegebb vizekre vágyom, ezért választottam úticélnak ezúttal Athént, ahol érdekes módon egy olasz éttermet szeretnék bemutatni. Nagyon letisztult és egyszerűen fogalmazott a fekete-fehér enteriőr,  finoman szembeállított a régi és az új, pont ezért is tetszik annyira.

Lucas Papaspirou, az Il Buco étterem tulajdonosa helyi tervezőket kért fel olasz éttermének kialakításakor. A design a Workshop Dionisis Sotovikis és Anastasios Sotovikis nevéhez fűződik. Az étterem az athéni Soho-ként emlegetett Psirri kerületben található, egy neoklasszicista épület harmadik emeletén, ahonnan pazar kilátás nyílik az Akropoliszra.  Nem rossz kezdésnek. Az Il Buco (magyarul: A Lyuk vagy kicsit szebben: A Zug) egy olyan étterem, amely egyáltalán nem emlékeztet egy hagyományos étteremre. A tervezők arra törekedtek, hogy egy modern, meghitt hangulatú családias étkezőt varázsoljanak a harmadikra, ahol bőséges hely van az asztalok között. Ahol a vendégek úgy érezhetik magukat, mintha csak ők lennének ebben az egyedülálló környezetben. Egyébként ez hívják lakásétteremnek, nem?

Az Il Buco alapvetően egy fekete-fehérre hangolt enteriőr, amelyet a fa székek melegsége old fel. A középen taláható bár rész köré csoportosul a többi terem. A koktélbár falait feketére festették, ezzel is erősítve a lyuk-érzést és azt, hogy ez  a tér egy másik funkciót szolgál ki: itt tényleg el lehet bújni egy kicsit. A három különálló terem (szoba) falait fehérre festették és itt csak a kiegészítőkön jelenik meg a fekete szín. A látványos csillár a Droog Design 85 Lamps nevű munkája, amely a "kevesebb több" elvét egyetlen tárgyban egyesíti. A fehér asztallapokat fekete vaslábak tartják, amelyek köré egy közeli antik üzletben vásárolt régi fa székeket állítottak. A székeket felújították, újrakárpitozták vagy egyszerűen bőr hevederekkel beszőtték az ülőfelületeket. Az egyik térben található még egy antik tálalószekrény márvány fedéssel, amelyre a Droog Red Revisted fényes piros műanyag tálja került díszítésként (az egyik képen félig látszik is). Ez is szép példája a régi és a  új anyagok  és tárgyak ízléses párosításának. Ezt a szeszélyes dizájnt pedig Dionisis Sotovikis műalkotásai koronázzák meg, aki használt pauszpapír, víz és tűz felhasználásával készítette el a falakon látható installációkat. Nektek hogy tetszik?

Február 22-én, kedden kihirdették a LánchídON pályázat győzteseit, amelyen én is indultam Hujber-Nagy Alettával közösen. Sajnos az eseményre nem tudtam elmenni, ezért Aletta képviselt minket, az ő beszámolója alapján tudom, hogy MÁSODIKOK lettünk! :)

A pályázat kiírása röviden így hangzott:

"A LÁNCHÍD 19 design hotel "Designszékek a nagyvilágból" kollekcióját bővítve mutasd meg az ON-chair lelkét! Tervezz design installációt, alkalmazkodva a helyszíni adottságokhoz és az ON chair üzenetéhez! Alkoss koncepciót a LÁNCHÍD 19 design hotel sokfunkciós különterméhez! A különteremben jelenleg prezentációk, értekezletek, sajtótájékoztatók, termékbemutatók zajlanak."

Az On chair így néz ki:

Ez a lakás nemcsak azért tetszik nekem, mert Rees Roberts ízlését dícséri, hanem azért is, mert tartozik hozzá egy kicsi belső udvar, egy gyönyörűen letisztult kertecske, amelyre most nagyon vágyom. Ha oda lazán kisétálhatnék, az azt jelentené, hogy jó idő van, minimum tavasz, de lehet, hogy már nyár. És sütne rám a nap, és nem kellene a csontig hatoló hideggel kínlódnom, és nem lenne minden fakó és színtelen, és nem érezném úgy, hogy a tél felemészti minden energiámat, és jaj... ez most jólesne, nagyon.

A Wallpaper Design Awards 2011 újabb döntősét szeretném bemutatni, ezúttal a Legjobb használati tárgy kategóriában induló Daphna Isaacs és Laurens Manders "Tafelstukken" című munkáját. A holland designer páros öt olyan lámpát alkotott, amelyek beragyogják saját magukat és bármely használati tárgyat, amelyet a tároló részükbe helyezünk. A tervezők szerint ez a kortárs alkotás egyszerre működhet lámpaként, tárolóként vagy akár éjjeli asztalkaként. A lámpa fénye gyönyörűen kiemeli a tárolóba tett hétköznapi tárgyak formáját, legyen az kulcs, újság vagy gyümölcs. Nekem első ránézésre kicsit kajlának tűntek, főleg a hosszú lábú zsiráf változat, de már megbarátkoztam velük és kezdem szeretni őket. A kivitelezés egyébként gyönyörű, szépen kidolgozták a részleteket, igényesen válogatták össze a színeket, így naturális és természetközeli lett az élmény. És minden darabot a műhelyükben, Eindhovenben gyártottak a saját kezükkel.

Egy kedves borász barátom megkért, hogy készítsek címkéket a bormanufaktúrájukban készülő borokhoz. Nagyon örültem a feladatnak, mert még nem csináltam ilyet és nagy kihívásnak éreztem. A Tiliczki borok közül elsőként a Masquerade rosé címkéje készült el, ezt fogja majd követni a Zöldveltelini és reményeim szerint pár vörösbor is. A Tiliczki Bormanufaktúra a Mátrai Borvidéken található, Nagyrédén. Aki szeretné megkóstolni ezt a rosét, nálam rendelhet. De az üres üveget nem kidobni ám! :-)

Már csak szűk egy hónap van hátra karácsonyig, épp itt az ideje, hogy ráhangolódjunk egy kicsit az ünnepre. Talán a hétvégére beígért hóesés is segíteni fog ebben, de addig is gyűjtöttem pár szemet gyönyörködtető fotót kedvcsinálónak. Nézegessétek és inspirálódjatok!...

Annak idején mindig Donovalyba jártunk edzőtáborba síelni. A szállásunk valami turistaszálló lehetett, mert emeletes ágyakon és tagbaszakadt szekrényeken kívül más berendezésre nem emlékszem. Azóta eltelt pár év, felfedeztünk jónéhány más síterepet is, laktunk sokféle szálláson, de egyik sem közelítette meg ezt norvég hegyi síházat....