Vettem a lányomnak egy memory fedőmatracot. Szépen be volt csomagolva és atomra vákuumozva, kb. akkora volt, mint egy összecsomagolt hálózsák. Amikor kibontottuk, kiderült, hogy az egész egy vastag papírhengerre van feltekerve. Egyből elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mit is kezdhetnék egy ilyen masszív papírhengerrel... hát naná, hogy lámpát csináltam belőle! :)
Kalandozzunk el egy kicsit a mesék birodalmába. Hol volt, hol nem volt... akár így is kezdhetném, de nem teszem, mert ez nem volt, hanem van. Egy ma élő kortárs designer, Marcel Wanders munkáiból készült könyvvel szeretnélek most kicsit kiszakítani benneteket a szürke hétköznapokból.
Vészesen közeleg a húsvét, én is készülök egy saját készítésű dekorációval (reményeim szerint erről is beszámolok majd pár nap múlva), de addig is gyűjtöttem nektek pár képet inspirációnak.
Először annak, aki lila színben gondolkodik:
Temető mellé építkezni azért jó, mert a szomszédok csendesek. Nem tudom, kit győztem meg ezzel az érvvel, de itt a bizonyíték, hogy van, aki erre bukik. Az Elliott ház egy ilyen hátborzongató helyszínen épült, kilátással és közvetlen kapcsolattal egy temetőkertre.
A házat a méltán elismert Richard Powers fotóin keresztül mutatom be, akinek egyik könyvéről már írtam itt a blogon. Ez a ház a londoni Highgate temető fölött épült fel, tervezője az Eldridge-Smerin Architects. A telket a temető sok-sok évvel ezelőtt eladta, a villa elődje egy hetvenes években épült ház volt, amelyet szerkezeti hibák miatt le kellett bontani. Ebben a temetőben nyugszik többek közt Karl Marx, Christina Rossetti, George Eliot, valamint sok más író és művész is.
Az Elliott ház egy négyemeletes épület, amelyet úgy alakítottak ki, hogy teljes mértékben kihasználja a lejtős terepviszonyokat és maximalizálja a kapcsolatot a temetői tájjal. A ház akkor fedi fel a valódi temperamentumát, amikor a sírkövekkel együtt látszik. A legfelső szinten egy önálló életteret alakítottak ki, ezt az utazási fotós Richard Elliott használja. A fehér lakkozott, kétsoros konyha, a rozsdamentes acélból készült munkalapok, a behúzható felülvilágító (ez a kedvencem) szépen illeszkedik a beton falakhoz és mennyezetekhez, amiket az egész házban nyersen hagytak. A hatalmas üvegfelületek rengeteg természetes fényt és élénk karaktert visznek a belső térbe, no meg gondoskodnak a meghökkentő kilátásról.
A ház belsejében az egy négyzetméterre jutó design bútorok mennyisége igen figyelemreméltó. Megtalálható itt majdnem az összes design klasszikus, pl. Eames Wire DKX-2 székei az Opus Magnum ebédlőasztal mellett és DKR székei a teraszon, két fehér Pantone szék, egy Flap kanapé az Edrától, a Togo Relax lounge fotel a Ligne Roset-tól meg amit még nem látunk. Ti szeretnétek itt lakni?
Az új ferihegyi SkyCourt terminál óriási parádéval nyílt meg az elmúlt hétvégén. Én is ott voltam, ugyanis a Kreatív Online felkért, hogy mondjak véleményt az új Élményterminál belső kialakításáról. A végén majd az is kiderül, hogy mit mondtam.
Egy kicsivel hamarabb mentem ki a reptérre, mint a megbeszélt időpont, hogy körbe tudjak nézni mielőtt nyilatkozom. Már a tűréshatáromon túllépő, de még erős akaraterővel éppen elviselhető idejű sorbanállás után végre bejutottam az épületbe, ahol rengeteg ember volt. Hogy az embereken kívül mit láttam? Egy nyugat-európai szintű épületet, ahol nem sikerült minden márkának felnőni a feladathoz. Nézzétek meg:
Több mint egyhetes téli kikapcsolódásom után most melegebb vizekre vágyom, ezért választottam úticélnak ezúttal Athént, ahol érdekes módon egy olasz éttermet szeretnék bemutatni. Nagyon letisztult és egyszerűen fogalmazott a fekete-fehér enteriőr, finoman szembeállított a régi és az új, pont ezért is tetszik annyira.
Lucas Papaspirou, az Il Buco étterem tulajdonosa helyi tervezőket kért fel olasz éttermének kialakításakor. A design a Workshop Dionisis Sotovikis és Anastasios Sotovikis nevéhez fűződik. Az étterem az athéni Soho-ként emlegetett Psirri kerületben található, egy neoklasszicista épület harmadik emeletén, ahonnan pazar kilátás nyílik az Akropoliszra. Nem rossz kezdésnek. Az Il Buco (magyarul: A Lyuk vagy kicsit szebben: A Zug) egy olyan étterem, amely egyáltalán nem emlékeztet egy hagyományos étteremre. A tervezők arra törekedtek, hogy egy modern, meghitt hangulatú családias étkezőt varázsoljanak a harmadikra, ahol bőséges hely van az asztalok között. Ahol a vendégek úgy érezhetik magukat, mintha csak ők lennének ebben az egyedülálló környezetben. Egyébként ez hívják lakásétteremnek, nem?
Az Il Buco alapvetően egy fekete-fehérre hangolt enteriőr, amelyet a fa székek melegsége old fel. A középen taláható bár rész köré csoportosul a többi terem. A koktélbár falait feketére festették, ezzel is erősítve a lyuk-érzést és azt, hogy ez a tér egy másik funkciót szolgál ki: itt tényleg el lehet bújni egy kicsit. A három különálló terem (szoba) falait fehérre festették és itt csak a kiegészítőkön jelenik meg a fekete szín. A látványos csillár a Droog Design 85 Lamps nevű munkája, amely a "kevesebb több" elvét egyetlen tárgyban egyesíti. A fehér asztallapokat fekete vaslábak tartják, amelyek köré egy közeli antik üzletben vásárolt régi fa székeket állítottak. A székeket felújították, újrakárpitozták vagy egyszerűen bőr hevederekkel beszőtték az ülőfelületeket. Az egyik térben található még egy antik tálalószekrény márvány fedéssel, amelyre a Droog Red Revisted fényes piros műanyag tálja került díszítésként (az egyik képen félig látszik is). Ez is szép példája a régi és a új anyagok és tárgyak ízléses párosításának. Ezt a szeszélyes dizájnt pedig Dionisis Sotovikis műalkotásai koronázzák meg, aki használt pauszpapír, víz és tűz felhasználásával készítette el a falakon látható installációkat. Nektek hogy tetszik?
Február 22-én, kedden kihirdették a LánchídON pályázat győzteseit, amelyen én is indultam Hujber-Nagy Alettával közösen. Sajnos az eseményre nem tudtam elmenni, ezért Aletta képviselt minket, az ő beszámolója alapján tudom, hogy MÁSODIKOK lettünk! :)
A pályázat kiírása röviden így hangzott:
"A LÁNCHÍD 19 design hotel "Designszékek a nagyvilágból" kollekcióját bővítve mutasd meg az ON-chair lelkét! Tervezz design installációt, alkalmazkodva a helyszíni adottságokhoz és az ON chair üzenetéhez! Alkoss koncepciót a LÁNCHÍD 19 design hotel sokfunkciós különterméhez! A különteremben jelenleg prezentációk, értekezletek, sajtótájékoztatók, termékbemutatók zajlanak."
Az On chair így néz ki:
Ez a hétvégi ház Bruges központjában, Belgiumban található. A tulajdonosok egy régi üzletből alakították át, és a saját igényeiknek megfelelő nyaralóvá formálták.
Az építészek a homlokzatot az eredeti állapotában őrizték meg. Az udvarban lévő fészerből egy csupa-fa, félig nyitott szobát hoztak létre, amely ebédlőként funkcionál. Ennek a résznek a látványossága a formáján túl a tetőn lévő bevilágító ablak, amely természetes fényt juttat a fedett egykori fészerbe. A konyhában a régi lépcső kellemes kontrasztban áll a szupermodern, fényesen csillogó bútorokkal. A konyhaszekrény különlegessége, hogy használaton kívül teljesen elrejti a hétköznapi funkciókat. A mosogató és a felső szekrény egy fekete üveg tolóajtó mögött rejtőzik. Ha felkapcsolják a szekrényben a lámpát, az üveg zöldesen átlátszóvá válik és felsejlik mögötte a konyhaszegrény a maga valójában. Ezután már csak el kell tolni a nagyméretű üvegajtót. A térbeállított konyhapult pedig a főzőlapot rejti el. A homlokzaton használt kék szín az enteriőrben is megjelenik, sőt, ez az egyetlen szín a házban a fekete-fehér kombináción kívül.
Ennek a háznak a belsőépítészet jelentősége a történelmi-anekdotikus és a kortárs-egyetemes jellegek szembesítésében található. Nagyon tetszik, hogy megmentették a régi építészeti elemeket és mai, modern anyagokkal kombinálták.
2011 februárjától hazánkban is elérhető a Christian Lacroix divatmárka első lakástextilkollekciója. A látványos, teátrális stílusáról ismert, világszerte népszerű márka első ízben kirándul a lakástextíliák és kiegészítők területére, mégpedig a színpompás, merész, ragyogó textíliáiról ismert Designers Guild márka számára.
A kollekció a Christian Lacroix márka összes jellegzetességét magán viseli: mozgalmas, színes, valamint tele van történelmi és építészeti utalásokkal. A sorozatot a Christian Lacroix hazájának számító Dél-Franciaország kontrasztjai, illetve Arles városa inspirálták: nyomott mintás, rusztikus lenvásznak találkoznak benne fényűző taftokkal, hímzésekkel és selymekkel, egyes darabjai pedig a naplemente ragyogó színátmeneteit idézik fel.
A sorozat anyagai már megrendelhetők a Designers Guild hazai forgalmazójánál, ahol egy speciális anyagminta-könyvben megérinthetők és végigsimíthatók a pazar textilek. Íme egy kis ízelítő a kollekcióból:
