Ebben a bejegyzésben San Franciscoba invitállak Titeket, egy óratoronyból átalakított lakást szeretnék bemutatni. A Második utca 461. szám alatt található penthouse lakás most eladó, 8,5 millió amerikai dollár az ára. Engem mondjuk ennyi pénzért lehet, hogy zavarna a kb. 4x4 sávos autópálya közelsége, de ez egyéni ízlés kérdése.
Tegnap bukkantam rá az észak-írországi Grillagh Water nevű konténerházra az Architizer oldalán. Egyből lenyűgözött. Azon gondolkodtam, vajon mi határozza meg azt, hogy nekem személy szerint mi tetszik? A génjeimben van kódolva, a közeg határozza meg, amelyben felnőttem vagy mindezek együttvéve? Miért vonzódom annyira a minimál stílushoz, az egyszerűen fogalmazott terekhez, a sallangmentes letisztultsághoz és miért idegenkedem annyira pl. a vintage stílustól? Az ízlésünk vajon hogyan fejlődik ki az évek során? Ilyen gondolatok foglalkoztattak miközben ezt a konténerekből épült házat nézegettem.
A címben említett "parkolóház" persze csak egy szóvicc, hiszen nem egy konkrét, létező parkolóházban kialakított lakást szeretnék most bemutatni, hanem egy parkoló közepére felépített házat. Azért így sem hétköznapi a dolog, ugye?
A helyszín Japán, méghozzá Akita város urbanisztikus, parkolóktól övezett központja. Tekintettel arra, hogy a tér mind a négy irányból nyitott, az épület tervezésekor fontos szempont volt a magánszféra védelme. A feladat tehát az volt, hogy olyan zárt rendszert hozzanak létre, amely kizárja a kíváncsi tekinteteket, ugyanakkor a terek a nyitottság érzetét keltsék. Így elsőre tipikusan a "fából vaskarika" esete. Szerencsére nem így gondolta a japán építész, Yoshichika Takagi, akit a feladattal megbíztak. Először azokat a helyiségeket vette számba, amelyeknél alapfeltétel volt a privát jelleg, mint a fürdőszoba, a wc, a hálószoba és a gardrób - ezek zárt, doboz alakú terekben kaptak helyet. Majd ezeket a dobozokat úgy rendezte el, hogy azok különböző méretű nyitott tereket, teraszokat zárjanak közre, növelve a tér mélységének érzetét. A házat magát izgalmasnak találom, de én nem szívesen laknék a parkoló közepén, úgyhogy most sem költözöm. :)
Shanghai-ban a Cool Docks fejlesztés területén, a South Bound Kerületben található a Waterhouse, amely egy négyemeletes, 19 szobás boutique hotel. Az épület az 1930-as években épült és eredetileg japán katonai székház volt. A szálloda a Huangpu folyó partján fekszik, nyilván innen kapta a nevét is, a túlparton pedig a csillogó Pudong felhőkarcolóinak látványa tárul elénk.
A felújítás során a Neri & Hu Design and Research Office építészeti koncepciója a régi és az új között feszülő kontraszt megtartása, mi több hangsúlyozása volt. Tehát helyreállították az eredeti beton épületet, s erre kerültek az új részek, amelynek a szerkezetéhez Cor-Ten acélt használtak utalva a hely ipari múltjára, a Huangpu partján folyó dokkoló munkára. A Neri&Hu által hozzáépített negyedik emeleti struktúra együtt rezonál a folyón elhaladó ipari hajók szerkezetével és analógiát von mind a történelemmel, mind a helyi kultúrával.
A Neri&Hu volt a felelős a belsőépítészeti tervekért is, amely a külső megjelenés inverziója és egy zavaró, de frissítő térbeli élményt nyújt a szállodába látogató, ötcsillagos élményre vágyó vendégek számára. A nyilvános terek röpke bepillantást engednek a privát részekre, míg a privát terek hívogatnak a közösségi terekbe való bepillantásra, mint ahogy a nagy függőleges ablak a recepció fölött, vagy az ebédlőre nyíló folyosó ablakai teszik.
Ezek a váratlan helyeken felbukkanó vizuális összeköttetések, nem csupán a meglepetés erejével hatnak, de egyben kényszerítik is a vendéget, hogy szembenézzen Shanghai város felépítésével, ahol a vizuális folyosók és a Nong-Tang szűk utcái határozzák meg a hely sajátos ízét. Nektek hogy tetszik, kivennétek itt egy szobát?
A Különös Otthonok sorozatom ezen részében olyan lakásokat kerestem, amelyeket valamilyen iskolából alakítottak át. Ez most úgyis aktuális így a nyári szünet elején. Szóval virtuálisan most valahavolt iskolákba kalauzollak el benneteket.
Előként jöjjön egy gimnáziumból átalakított magánlakás Utrechtből. Az építészeti átalakításokkal a helybeli ZECC Architecten csapatát bízták meg a megrendelők, hiszen ők amúgy is sok ilyen értékmentő projektben vettek már részt, úgyhogy nincs hiány tapasztalatban. A régi iskola épületében a földszinten volt a tornaterem, az öltözők és egy tanári szoba. Az épület többi részét már átalakította egy fejlesztő, ezért a földszint külön került értékesítésre. Mivel az újonnan kialakított felső tetőteraszos apartmanok már elkészültek, ezért a födémen már nem lehetett változtatni, tehát szükség volt egy jó ötletre, amellyel több természetes fényt tudtak becsalogatni a lakásba. A megoldást az átriumszerű terasz kialakítása jelentette. A relatív keskeny telek adottságainak köszönhetően nagy kihívás volt természetes fényt juttatni a hálószobákba is. Megint egy terasz segített. A régi öltözők helyén két gyerekszobát alakítottak ki saját fürdőszobával. Az egyik szoba az udvarról kapja a fényt, a másik a terasz felől. A teljes hátulsó szakaszt lebontották és újjáépítették, ide került a szülői háló saját fürdővel. A régi köracél szerkezetet újrahasznosították, többek között ebből készült a gyerekszobák körablaka is. A nappalit és a konyhát a régi tornatermi részből alakították ki, itt látványos a belmagasság is. Az utcafronti részen lévő tanári szobából egy második nappalit alakítottak ki elsősorban a szülők részére. És ugyancsak itt kapott helyet a szülők dolgozószobája is.
Remélem, Ti is érdekesnek és izgalmasnak találjátok ezt a brazil "pöti" villát, amely kívülről pár egymásra rakott dobozra emlékeztet. Engem lenyűgözött. Lássuk, mivel.
Tetszik a formája kívülről, de ez nálam alap, enélkül nem is juthatott volna be ide. Imádom az egymásra rakott építőkockaszerű szinteket, annyira nagyvonalú és tökéletes. Tetszik az anyaghasználat, a brazil teak fával burkolt emelet súlyosan nehezedik az alatta fekvő fehérre festett beton dobozra, de mégsem nyomasztó. De rendben van ám belűlről is. Gyönyörű, lenyűgöző terek, könnyed vonalú bútorok és finom humorral elhelyezett kiegészítők. A nappali és a medencés kert között lévő dupla magasságú teraszajtóknak köszönhetően a kint és a bent fogalma elmosódik, ugyanakkor lenyűgöző látvány fogadja a medence felől érkezőket. A nappali falára az 1981-es Galaga static arcade játék került falimatricás kivitelben, ez mindenkit megmosolyogtat és azonnal nosztalgikus érzéseket kelt. A dupla belmagasságú nappali középpontjában áll a világoskék puff, melynek mérete – kapaszkodjatok meg! – 4 négyzetméter. Hyanyagul lerakva megtalálható pár design ikon is, többek között George Nelson Platform padja, Gerrit T. Rietveld Zigzag széke és Marcel Brauer Wassily széke, meg amit még nem látunk. A konyhát is integrálták az egyterű környezetbe, az antracit beépített bútorokat egy nagyonsárga térbeállított pult koronázza meg. Kellemes, hogy az egésznek nincs olyan kinézete, mint egy hagyományos konyhának, inkább hasonlít egy bárra. A nagyméretű étkezősztalt Hans J. wegner Y székeivel rakták körbe, biztos nagy bulikat szoktak tartani, hogy ennyi szék kell, de az is lehet, hogy népes a brazil tulajdonos házaspár családja.
Ez a 410 négyzetméteres ház a Studio Guilherme Torres nevéhez fűződik és Londrina város legmagasabb pontján áll. Erről ennyit. :)
Mostanában a napjaim a lányom szeptemberi iskolakezdéséről, azaz a megfelelő iskola kiválasztásáról szólnak. Még sosem voltam ilyen helyzetben és nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz. Nyilván nem jártam az összes iskolában kis hazánkban, de jártam egy-párban és igen elszomorító, amit láttam. Itt nem az oktatás színvonalára gondolok, hanem csakis a környezetre, ahová a gyerekek járnak. Az iskolák állapotára. Az enteriőrre, amely nap-mint-nap körbeveszi őket. Tudom, hogy az önkormányzatoknak kevés pénzük van, és különben is válság van, de szomorú, hogy a lányom ugyanazon a széken fog ülni, amely már akkor is viseltes volt, amikor én ültem rajta hat évesen.
És akkor megláttam ezeket a képeket az ausztráliai Greensborough-ban lévő általános iskoláról. Olyan, de olyan messze vagyunk még ettől! - sóhajtottam, és úgy döntöttem, megmutatom Nektek. Az enteriőr kialakításánál az volt az elsődleges szempont, hogy tükrözze az épületet körbevevő természetet és vonzó környezetet hozzon létre a tanuláshoz. Szerintem sikerült. A falakon található fa motívum a diákok tanulási folyamatát és növekedését szimbolizálja. A smiths+tracey architect egy olyan új generációs tudás központot hozott létre, amely a gyermekek minden érzékszervére egyszerre hat. A világos, friss, modern környezet hozzájárul ahhoz, hogy a tanárok és a diákok egyaránt jól érezzék magukat. Ilyen környezetbe én is szívesen járatnám a lányomat.
Ha közületek tud valaki olyan magyarországi általános iskoláról, amely hasonlóan modern és mai, mint a most bemutatott, kérem küldjön fotókat és én közzéteszem itt a blogon. Örömmel venném.
Temető mellé építkezni azért jó, mert a szomszédok csendesek. Nem tudom, kit győztem meg ezzel az érvvel, de itt a bizonyíték, hogy van, aki erre bukik. Az Elliott ház egy ilyen hátborzongató helyszínen épült, kilátással és közvetlen kapcsolattal egy temetőkertre.
A házat a méltán elismert Richard Powers fotóin keresztül mutatom be, akinek egyik könyvéről már írtam itt a blogon. Ez a ház a londoni Highgate temető fölött épült fel, tervezője az Eldridge-Smerin Architects. A telket a temető sok-sok évvel ezelőtt eladta, a villa elődje egy hetvenes években épült ház volt, amelyet szerkezeti hibák miatt le kellett bontani. Ebben a temetőben nyugszik többek közt Karl Marx, Christina Rossetti, George Eliot, valamint sok más író és művész is.
Az Elliott ház egy négyemeletes épület, amelyet úgy alakítottak ki, hogy teljes mértékben kihasználja a lejtős terepviszonyokat és maximalizálja a kapcsolatot a temetői tájjal. A ház akkor fedi fel a valódi temperamentumát, amikor a sírkövekkel együtt látszik. A legfelső szinten egy önálló életteret alakítottak ki, ezt az utazási fotós Richard Elliott használja. A fehér lakkozott, kétsoros konyha, a rozsdamentes acélból készült munkalapok, a behúzható felülvilágító (ez a kedvencem) szépen illeszkedik a beton falakhoz és mennyezetekhez, amiket az egész házban nyersen hagytak. A hatalmas üvegfelületek rengeteg természetes fényt és élénk karaktert visznek a belső térbe, no meg gondoskodnak a meghökkentő kilátásról.
A ház belsejében az egy négyzetméterre jutó design bútorok mennyisége igen figyelemreméltó. Megtalálható itt majdnem az összes design klasszikus, pl. Eames Wire DKX-2 székei az Opus Magnum ebédlőasztal mellett és DKR székei a teraszon, két fehér Pantone szék, egy Flap kanapé az Edrától, a Togo Relax lounge fotel a Ligne Roset-tól meg amit még nem látunk. Ti szeretnétek itt lakni?
