Ebben a bejegyzésben San Franciscoba invitállak Titeket, egy óratoronyból átalakított lakást szeretnék bemutatni. A Második utca 461. szám alatt található penthouse lakás most eladó, 8,5 millió amerikai dollár az ára. Engem mondjuk ennyi pénzért lehet, hogy zavarna a kb. 4x4 sávos autópálya közelsége, de ez egyéni ízlés kérdése.
Különös Otthonok sorozatom következő epizódjában inkább csak kialakításában különleges lakásokat szeretnék mutatni, ugyanis nem másról van itt most szó, mint két ipari jellegű épület lakássá alakításáról. Az egyik egy tipikus loft, amely ma már nem is számít különlegesnek, a másik pedig egy laboratóriumból átalakított lakás. Mostanában itthon is egyre népszerűbbek a régi gyárépületekből és csarnokokból kialakított otthonok, igaz, hogy nálunk nehéz ezeket megfizetni. Pedig az ilyen típusú lakások eredetileg épp nem a luxusról szóltak.
Nézzük az elsőt. A valahavolt utrechti gyárépületet egy loft iroda-lakássá alakította át a Zecc Architecten csapata. Az első lépés az volt, hogy a hatalmas, műemlék fa szerkezetet helyre kellett állítani. Az ipari épület eredeti homlokzata mögött az új funkciója gondosan rejtve maradt. Azért, hogy az indusztriális jelleget megőrizzék, a tetőszerkezetet szabadon hagyták a nyitott élettérben. A lakás különböző funkcióit a más-más színű padlóburkolat jelzi (amely a képeken sajnos nem látszik).
A címben említett "parkolóház" persze csak egy szóvicc, hiszen nem egy konkrét, létező parkolóházban kialakított lakást szeretnék most bemutatni, hanem egy parkoló közepére felépített házat. Azért így sem hétköznapi a dolog, ugye?
A helyszín Japán, méghozzá Akita város urbanisztikus, parkolóktól övezett központja. Tekintettel arra, hogy a tér mind a négy irányból nyitott, az épület tervezésekor fontos szempont volt a magánszféra védelme. A feladat tehát az volt, hogy olyan zárt rendszert hozzanak létre, amely kizárja a kíváncsi tekinteteket, ugyanakkor a terek a nyitottság érzetét keltsék. Így elsőre tipikusan a "fából vaskarika" esete. Szerencsére nem így gondolta a japán építész, Yoshichika Takagi, akit a feladattal megbíztak. Először azokat a helyiségeket vette számba, amelyeknél alapfeltétel volt a privát jelleg, mint a fürdőszoba, a wc, a hálószoba és a gardrób - ezek zárt, doboz alakú terekben kaptak helyet. Majd ezeket a dobozokat úgy rendezte el, hogy azok különböző méretű nyitott tereket, teraszokat zárjanak közre, növelve a tér mélységének érzetét. A házat magát izgalmasnak találom, de én nem szívesen laknék a parkoló közepén, úgyhogy most sem költözöm. :)
A Különös Otthonok sorozatom ezen részében olyan lakásokat kerestem, amelyeket valamilyen iskolából alakítottak át. Ez most úgyis aktuális így a nyári szünet elején. Szóval virtuálisan most valahavolt iskolákba kalauzollak el benneteket.
Előként jöjjön egy gimnáziumból átalakított magánlakás Utrechtből. Az építészeti átalakításokkal a helybeli ZECC Architecten csapatát bízták meg a megrendelők, hiszen ők amúgy is sok ilyen értékmentő projektben vettek már részt, úgyhogy nincs hiány tapasztalatban. A régi iskola épületében a földszinten volt a tornaterem, az öltözők és egy tanári szoba. Az épület többi részét már átalakította egy fejlesztő, ezért a földszint külön került értékesítésre. Mivel az újonnan kialakított felső tetőteraszos apartmanok már elkészültek, ezért a födémen már nem lehetett változtatni, tehát szükség volt egy jó ötletre, amellyel több természetes fényt tudtak becsalogatni a lakásba. A megoldást az átriumszerű terasz kialakítása jelentette. A relatív keskeny telek adottságainak köszönhetően nagy kihívás volt természetes fényt juttatni a hálószobákba is. Megint egy terasz segített. A régi öltözők helyén két gyerekszobát alakítottak ki saját fürdőszobával. Az egyik szoba az udvarról kapja a fényt, a másik a terasz felől. A teljes hátulsó szakaszt lebontották és újjáépítették, ide került a szülői háló saját fürdővel. A régi köracél szerkezetet újrahasznosították, többek között ebből készült a gyerekszobák körablaka is. A nappalit és a konyhát a régi tornatermi részből alakították ki, itt látványos a belmagasság is. Az utcafronti részen lévő tanári szobából egy második nappalit alakítottak ki elsősorban a szülők részére. És ugyancsak itt kapott helyet a szülők dolgozószobája is.
Különös Otthonok sorozatomat most régi víztornyokból átalakított lakásokkal folytatom. A tulajdonosokat itt is – mint minden ilyen projekt esetében – az értékmentés vezérelte és az, hogy ezek az épületek gyakran üresen állnak, senkinek nem kellenek, ezért nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni. De annál többet kell költeni az átalakításukra és lakhatóvá tételükre. Nekem tetszik az ötlet, de nem vágyom toronyba, mert túl sok a szint, túl sok a lépcső, túl sok a macera. Bár a tetőről a kilátás biztosan kárpótol mindezért.
Az első egy német víztorony-otthon, amely 1931-ben épült a németországi Soestben. A ZECC tervezőinek ötletei alapján páratlanul átalakult, és egy 21. századi lakás lett belőle. Sok problémával szembesültek a munka során, például, hogy hogyan csalogathatnának be fényt a víztorony belsejébe. Ez úgy oldották meg, hogy a hátsó kert felé beépítettek egy három emelet magas ablakot. Közben mindvégig szem előtt tartották az ipari anyaghasználatot: acélt, üveget és betont használtak. Az enteriőr egymásra rakott kör alakú szobákból áll. A tetőterasszal együtt kilenc emelet és mennyi lépcső!
Egy új rovatot szeretnék ma útjára bocsátani, amelynek a Különös Otthonok címet adtam. Tulajdonképpen ide sorolhatnám a múltkori bejegyzésemben bemutatott temetőkertbe épített dácsát is (meg is teszem), de ez a mostani sem mindennapi látvány. Viccesen mondhatnám úgy is, hogy egy lépéssel ugorjunk vissza a temetőből.
Ezt az utrechti villát egy 1870-ben épült gótikus templomból alakította át a holland Zecc Architecten. Nem tudom, hogy a megrendelő, miért vágyott egy tempom falai közé, de mindenesetre megunhatta, mert az objektum most épp eladó (az árát sajnos nem tudom). Nekem egyszerre taszító és megkapó is ez a ház, de nem tudom eldönteni, hogy inkább melyik. A belső terek, a sok fehér, a Bulthaup konyha, a bútorok és a festmények(!) nagyon rendben vannak, de az atmoszféra mégis helyenként nyomasztó. A terek lenyűgöző méretűek (fűtésszámla!), ugyanakkor egy percig sem lehet elfelejteni, hogy épp hol vagyunk. Lehet-e csúnyán beszélni, kiabálni, alkoholt inni, szeretkezni, egyszóval földi életet élni lelkiismeret-furdalás nélkül egy ilyen helyen? :) Szerintetek?
