Már megint egy lámpabúra. Nem tudok és nem is akarok ellenállni ennek a szokásomnak, hogy mindenben lámpabúrát látok. Ezúttal a saját fürdőszobánkban lógó meztelen neonsárga tilka kábelekre kerültek fel búrák, amelyeket eredetileg mécsestartóként árultak.
Az van, hogy nálam be vannak csípődve a nagy asztalok. Nem bírom, ha egy asztal kicsi, pláne ha ez az asztal dolgozó funkcióval ellátott. Legalábbis, ha az enyémről van szó. Nekem olyan kell, amin szét lehet pakolni, elfér rajta minden egyszerre: tervek, rajzok, füzetek, papírok és skiccek, anyagminták, színminták, számítógép, mobil, naptár, csecse-becsék, a lányom által készített kis ajándékok, virág, lámpa, ceruzatartó, körömlakkok, kávéscsésze satöbbi. És ha eluralkodik a káosz, még akkor is van egy pici szabad hely letenni egy bármit. Ezek után fogadjunk, azt kérdezitek, mekkora az én íróasztalom? Mire tippeltek? Nos, elárulom: 2 méter 48 centi hosszú, 90 cm mély és faltól falig ér. Akkora, hogy rá sem fér egyben egy fényképre... Ha dobnék rá egy matracot még ágynak is jó lenne. :) Merthogy saját készítésű ám! És olyan strapabíró, hogy csak na.
Biztosan sokan tudjátok már, hogy én vagyok a TV2 Falforgatók c. műsorának egyik tervezője. A műsor arról szól, hogy nagyon lerobbant vagy lakhatatlan lakásokat átalakítunk és tökéletesen felújítunk, ezzel hozzájárulunk a tulajdonosok életminőségének javulásához. A műsor minden szombaton látható a TV2-n 13:30-kor. Az én első lakásátalakításom április 19-én ment adásba. A műsorban egy fiatal párnak készült el az első közös otthona Zuglóban.
Múlt hétvégén vendégségben voltunk a barátainknál, ahol mindig nagyon finomakat és nem keveset szoktunk enni. Barátnőm félretett egy zacskó nagyméretű száraz kagylótésztát, mert már rég lejárt a szavatossága. Kérdezte, hogy kérek-e belőle, mert szerinte jó lehet dekorációnak (úgy látszik, megfertőztem). Naná, hogy kértem. Itthon aztán fogtam az akrilfestékeimet és kiválasztottam négy színt: szürkét, vízzöldet, türkizkéket és fehéret. Bevallom, a fehéret menet közben tettem hozzá, mert a fehér nélkül döglött volt a színkombináció, a fehértől keltek életre a színek. A festés nagy részét a kislányom vállalta, közös időtöltésnek is kiváló, hiszen minden gyerek imád kézműveskedni.
A Thonet székek megmetése nem valami friss sztori, de még nem beszéltem róla soha, ezért most előjövök vele. Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyedi tartalmakkal próbállak Titeket inspirálni és szórakoztatni, ami jóval nehezebb feladat, mintha külföldi oldalakról átvett lakásokat posztolgatnék. A saját tartalom létrehozása fáradtságos és időigényes műfaj, meg kell alkotni a valamit, aztán be kell fotózni, rendbe kell szedni a képeket számítógépen és még meg is kell írni... szóval kell hozzá sok munka és még több idő. Ezért ritkultak meg mostanában a bejegyzések, de remélem a minőséget Ti is előbbre helyezitek a mennyiségnél! Na, vissza a székekhez: metálfekete Thonet székeim története következik.
Lehet, hogy tök uncsi vagyok, de már megint csináltam egy lámpát. Ezúttal két falikar készült a kislányom szobájába, az ágya mellé olvasólámpának. Miután sokat járok barkácsáruházakban, egyik alkalommal találtam egy oversize fa csipeszt. Azt hiszem eredeti funkciója szerint fali fényképtartó vagy egyéb papírok tartója lehetett. Nekem viszont az esti meseolvasáshoz kellett sürgősen lámpát kreálnom, hát megvettem két csipeszt, tekertem rá pár méter textilkábelt és már kész is volt a lámpa.
Vettem a lányomnak egy memory fedőmatracot. Szépen be volt csomagolva és atomra vákuumozva, kb. akkora volt, mint egy összecsomagolt hálózsák. Amikor kibontottuk, kiderült, hogy az egész egy vastag papírhengerre van feltekerve. Egyből elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mit is kezdhetnék egy ilyen masszív papírhengerrel... hát naná, hogy lámpát csináltam belőle! :)
Hurrá, elkészült a hinta! Végre egy nagyon más DIY projekt, mint amiket eddig készítettem. Csináltam már néhány lámpát és lámpabúrát, megnézhetitek ITT, ITT, ITT és ITT, egy óraasztalt ITT, karácsonyfadíszeket ITT, adventi naptárat ITT, kidobott sámliból éjjeliasztalkát ITT, szóval van már mögöttem pár projekt. Nagyon szeretem az ilyen csináld magad feladatokat, izgalmas amíg kitalálom és izgalmas a megvalósulás is. A díájvájkodással azonban vigyázni kell, mert nagyon keskeny a határvonal, ami elválasztja a szupergagyit a csúcsszuper végeredménytől. Remélem, az én dolgaim az utóbbi kategóriába tartoznak. Na, de vissza a hintához.
Megint egy saját lámpa projekttel jelentkezem, ezúttal két függesztéket készítettem. Épp az egyik szakmabeli barátnőmmel jártuk a lakberendezési boltokat, amikor a Stile Interióban megpillantottuk egy fém vázát. Rögtön tudtuk, hogy ez inkább egy lámpabúra, mintsem váza. Mondjuk nem tudom, miért hívják vázának, amikor nem lehet bele vizet tölteni, maximum művirágot beletenni vagy csak leállítani valahová dísznek. De ez mindegy is, ennél sokkal hasznosabb, hogy lámpabúrává vált.
