lakberendezés
-1
archive,paged,tag,tag-lakberendezes,tag-70,paged-6,tag-paged-6,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

lakberendezés Tag

Egyik délután hirtelen felindulásból készítettem egy lámpabúrát, mert már nagyon untam a hálóban lógó semmilyen lámpát. Fogtam két A3-as kartont (egyik világosszürke, másik sötétszürke), egy sniccert és egy fémvonalzót, majd a kartonból össze-vissza kivágtam háromszögeket úgy, hogy nagyjából egyforma vastag közök maradjanak. Amikor megvoltam mind a két színnel, egy porcelánfoglalatos tilka kábel köré csavartam először az egyik színt, majd a másikat és ragasztóval összeragasztottam két ponton a papírok két szélét. És voilá! Ez lett belőle:

Beköszöntött az igazi tél, vele együtt a hó, ami szép és a latyak, ami ronda. Ezért úgy gondoltam, testet-lelket melengető témával hozakodom elő. Kandallókról és beltéri tűzterekről készítettem egy inspirációs összeállítást. Ma már sokféle kandalló létezik a hagyományostól a bioethanol kandallón keresztül az elektromosig, de az igazi mégiscsak az, amikor ropog a tűz. Ehhez pedig fára van szükség. A fát viszont tárolni kell valahol, és engem most ez érdekel igazán: hol és hogyan tároljuk a tűzifát a beltérben?

Az előző bejegyzésben emlegetett családi ház tervezése során futottam bele abba a kérdésbe, hogy milyen funkciót adjak annak a 4,6x4 méteres térnek, amelynek egyik oldalán 2 ajtó van, a másikon egy beépített szekrény, a harmadik oldalán megy fel a lépcső az emeletre, a negyediken pedig egy szintkülönbséget áthidaló fellépő, amely 4 méter széles, tehát nincs fal. Korábban felmerült az is, hogy kerüljön ide az étkezőasztal, de hamar elvetettem, hiszen a rengeteg közlekedési útvonal miatt útban lenne az asztal a székekkel együtt.

Elárulom végre az utóbbi hetek hallgatásának okát, bár nem nagyon reklamáltatok. Egy fontos projekten dolgozom, amely elég sok - sőt minden - időmet elveszi. Egy családi házról van szó Budapest vonzáskörzetében, amelynek olasz-magyar tulajdonosai gyakorlatilag szabad kezet adtak nekem. Ilyen még soha nem történt velem, óriási kihívás, óriási felelősség és rengeteg munka, de nagyon élvezem. Napokig dolgoztam például azon, hogy minden villanykapcsoló és dugaszolóaljzat a megfelelő helyre kerüljön. Ne essen a dugalj a kanapé vagy a könyvespolc mögé, hová hányas keret kell, melyik lámpát honnan fogják kapcsolni és még sorolhatnám. És mindenzt már akkor tudnom kell, amikor még csak a vakolatlan téglafalak állnak, bútorról még szó sincs, minden csak papíron van, vagy még ott sem, csak a fejemben létezik. Szóval nem egyszerű a lakberendező élete, na. És hogy kiderüljön, hogyan kerül ide ez a csupafehér kollázs, olvass tovább!

Hat harminckor csörög az óra. Benyomom a szundit, még öt percet adjatok! Egy perc múlva bemászik mellém egy tökéletesen felébredt gyerek és nyüzsögni kezd. Jól van, tudom, fel kell kelni, mindjárt, mindjárt... Álmosan kibotorkálok a konyhába és belekezdek a reggeli rutinba: kávéfőzés, kávéivás, reggelizés, tízórai csomagolás. Menj pisilni! Ülj le enni! Mit vegyek fel? Lesz ma tesi? Hol a fésű? Mutasd magad! Mostál fogat? Pulóvered. Cuccod megvan? Húzd a csizmád! Kabátot is! Hol a sálad? És a sapkám? Hol a kulcsom? Minden megvan. Tízórai? Hívd a liftet! Mennyi az idő? Hét ötven. Futás!

 A Grzywinski+Pons tervezőiroda munkáját dicséri ez a bájos, rusztikus részleteket magán viselő szokatlan vidéki ház Millerton-ban, New York államban. Szinte kiveri a szemet az épületet takaró alumínium burkolat, amelyet még inkább kiemelnek a vele kontrasztban álló fából készült panelek és a meglepően sárga ajtók. A nyári otthont a fa panelek megnyitásával közvetlen kapcsolatba lehet hozni a gyönyörű környezettel, megszüntetve ezzel a kint és a bent határait. A hosszabb üres időszakokban viszont el lehet zárni a házat a kíváncsi tekintetek elől.

A múlt szombaton tartottuk a Design Hét 2012 keretein belül megrendezett workshopunkat a stúdióban. Jó sokan eljöttek, volt akinek az asztaloknál már nem is jutott hely, ezért egy páran a kanapén és a földön dolgoztak. De ez egy következő bejegyzés témája lesz, most viszont szeretném bemutatni azt, hogy mi mivel készültünk a Terítéken az újrahasznosítás! című workshopunkra.

Mialatt a blog megújult, a Stúdió Dizain-nak is elkészült a honlapja. Természetesen hasonlóan letisztult és átlátható oldalt szerettem volna, mint az új blog, és úgy gondolom sikerült összehozni. Időről időre felkerülnek majd ide is a legújabb munkáink, először csak látványrajz formájában, aztán reményeim szerint a szépen befotózott enteriőrök is. A rólunk oldal például így néz ki: