lakberendezés
-1
archive,paged,tag,tag-lakberendezes,tag-70,paged-8,tag-paged-8,wp-theme-bridge,wp-child-theme-bridge-child,bridge-core-1.0.4,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-18.0.9,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-5.7,vc_responsive
 

lakberendezés Tag

Az idei év első napjaiban rögtön két megbízást is kaptunk, az egyikről még nem beszélhetek, de a másikról igen. Az Industrieplan Kft. új irodájának belsőépítészeti tervezésével bíztak meg minket. A tervezésre nem volt és a kivitelezésre nincs sok időnk, mert a cég január végére tervezi a költözést.

A feladat nagyon izgalmas volt, mert a munkaállomások elhelyezésében és a szobák elosztásában is kikérték a véleményünket. A munka természetesen a funkcionális tértervezéssel kezdődött, és utána jött az egész "felöltöztetése". A koncepció a cég saját színeire épít: ezek a piros, a fehér és a szürke, amelynek több árnyalatát is használtuk. A logójukban található kettéosztottságot és a ferde felezővonalat felhasználtuk a falfestésnél és recepcióspult tervezésénél is. A bejáratnál lévő hosszú folyosó adta magát, hogy oda valamilyen felirat kerüljön (tudjátok, hogy imádom a betűket a terekben), ide a cég nevét fogjuk habbetűkből a falra felragasztani. A piros szín a falak festésén kívül a nagyméretű kaspókon fog visszaköszönni, amelyekbe sok szép zöld növény kerül majd. Nagy örömömre a tíz fős iroda három helyiségébe is került tapéta, és nem is akármilyenek: az Élitis gyöngyszemei, természetesen feketében és ezüstszürkében. Egyelőre csak a látványrajzokat tudom megmutatni nektek, de amint elkészül az iroda, remélem, tudok majd készíteni pár fotót is.

A DIY óraasztalom sikerén felbuzdulva egy újabb csináldmagad projektbe kezdtem, és készítettem egy állólámpát. Tulajdonképpen ez szintén egy Ikea hack vállalkozás volt, mivel a lámpa búrája nem más, mint az Ikea Tradig gyümölcskosara, tudjátok az a piros fém.

Ez a meglátni és megszeretni tipikus esete volt, a Tradig tál szinte kiabált a polcról, hogy "lámpabúra szeretnék lenni, vegyél meg". Így hát adva volt egy lámpabúra és kellett hozzá egy láb. Először elkezdtem mindenféle formákat lerajzolni és kitalálni, hogy milyen anyagból legyen. Amikor a háromlábú változatnál tartottam, beugrott, hogy milyen szép és egyszerű megoldás lenne egy régi fa fényképező állvány. És itt rögtön párhuzamot is vontam magamban az óraasztallal, hiszen ott is egy régi asztalka + egy Ikea termék volt a főszereplő, szóval tetszett az ötlet. Ezért elkezdtem kutatni, és a Vaterán találtam is egy megfelelő lábat 3500 forintért. Azt tudtam, hogy fehér lámpát szeretnék, ezért a gyümölcsöstálat és a lábakat is lefestettem fehérre. A tálat először alapozóval fújtam le, azután jött a fehér spray festék, amit a Bauhausban vettem. Az állvány gömbcsuklós feje szerencsére pont alkalmas volt a tál lábhoz erősítésére, úgyhogy ezzel nem kellett sokat bajlódnom. A lámpához az elektromos textilkábelt világoskék színben a Tilkától rendeltem. Nagyon klassz színes textillel bevont kábeljeik vannak, érdemes körülnézni náluk, bármilyen régi lámpát fel tudtok dobni egy színes kábellel. Az állvány rozsdás csavarjait és szárnyas anyáit szép fényes újakra cseréltem. Mivel a Tradig tál gyárilag lyukas középen, a festésen kívűl nem kellett barkácsolni vele, pont beleillik a foglalat is, még csak oda sem kell ragasztani, mert szépen beleszorul. Szerintem a Tradig eredetileg is lámpabúra akart lenni, csak valahogy gellert kapott tervezés közben. :)

Szóval így készült el az első állólámpám, nézzétek meg a fotókat a folyamatról és a kész lámpáról. Hogy tetszik?

Nemrég készítettem egy összeállítást különböző izgalmas polcokról, ha még nem olvastátok, itt megtehetitek. Abban a bejegyzésben csak a polcok, maguk érdekeltek, most viszont tettem rá könyveket is, azaz olyan enteriőröket gyűjtöttem, amelyek a könyvek lehetséges tárolását mutatják be.

Sokat gondolkodtam ám ezen, és arra jutottam, hogy nagyon praktikus, ha a könyveket egy zárt, üvegajtós szekrénybe tesszük, mert így megspórolhatjuk az állandó portörlést és még mutatós könyvszekrényhez is jutunk. De ettől függetlenül is létezik sokféle megoldás, különleges és extrém helyek, mint például egy működésképtelen kandallóban kialakított könyvespolc vagy a praktikus, helytakarékos ötlet, a lépcsőfokok közé helyezett polcok. De az is izgi, ha nem a hagyományos vízszintes és függőleges osztást választjátok. És nem utolsósorban attól szép egy könyvespolc, ha jó sok könyv van rajta, nemde?

Épp itt az ideje, hogy elmeséljem, min dolgozom annyit az utóbbi időben. Képzeljétek, önmagam megrendelője lettem, ennek minden előnyével és hátrányával, de most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy saját lakberendező irodaprojekt van, bizony! Ez nagyon lelkesít, tele vagyok ötletekkel és energiával, borzasztó nagy kihívás, hiszen az anyagi kereteim sajnos nem korlátlanok.

Gyakorlatilag folyamatosan az irodámon pörög az agyam (amikor nem a kedves megrendelők lakásán:), még a DIY óraasztalka is ennek keretében jött létre. Szóval a Dizain iroda a XIII. kerületben nyitja majd meg a kapuit, előreláthatólag szeptember közepén. A helyszín egy polgári lakás, amely azért is érdekes számomra, mert soha életemben nem laktam ilyenben, nem volt még részem 370 cm belmagasságban, úgyhogy egyenlőre még a hatása alatt állok. Különös, hogy egy ilyen környezet mennyire megváltoztatja az ember elképzeléseit, nap-mint-nap szembesülök azzal, hogyan változik az ízlésem, és ami eddig szóba sem jöhetett, az most bőven belefér. Igazából persze csak arról van szó, hogy minden környezet, tehát a négy fal, amelyet meg kell tölteni tartalommal, előbb-utóbb megköveteli a hozzá illőt, és ekkor kell ezeket a jelzéseket finoman összehangolni. Mást kíván egy minimalista ház és mást egy polgári enteriőr, no és megint mást egy panellakás.

A mai posztban szeretnék pár fotót mutatni kedvcsináló gyanánt, ezek mind az irodában készültek. Először is jöjjön egy felújítós dolog. A lakással együtt kaptunk pár régi lepukkant fa polcot, amelyeket nem akartunk kidobni, ezért úgy döntöttünk megmentjük az utókornak és a megfelelő felület előkészítés után lefestettünk a következő színekre: fehér, szürke, világoskék és fekete. Nagyjából ezek a színek fogják meghatározni az irodát. A polcokat száradás után tetrisz-szerűen illesztettük egymáshoz és már jöhettek is rá az újságok, kiegészítők, csecse-becsék. A folyamat és az eredmény képekben:

Jelentem, rabul ejtett engem is a Csináld magad! őrület. Sokáig hidegen hagyott a Do It Yourself életérzés, nem gondolkodtam sosem abban, hogy régi bútorokból, kacatokból mit lehetne kihozni, csak a design cuccok érdekeltek. De most valahogy rákaptam az ízére.

Igazából az egész a véletlen műve volt. Úgy történt, hogy vettem az Ikeában egy "pályaudvari órát", amely a Bravur névre hallgat, biztosan Ti is ismeritek, mindig is lehetett kapni. Bevittem az irodába (igen, az irodába, de erről majd később), kibontottam és letettem a földre. Aztán ránéztem a mellettem álló régi, megörökölt kis "lomi" asztalkára, és már meg is volt az ötlet: csinálok egy óraasztalt. Ki mondta, hogy egy órát csak a falra lehet tenni?

Az asztalka elég ütött-kopott volt, ezért nem sajnáltam alávetni az átalakításnak. Mivel a kör alakú asztallap pár centivel nagyobb volt, mint kellett volna, dekopír fűrésszel le kellett vágni belőle kb. 2 cm-t. A fűrészelés után megcsiszoltam az egészet, portalanítottam és jöhetett a festés. Természetesen az asztalkát feketére festettem, hogy passzoljon az órához. A fényes fekete lakkot a Bauhausban vettem és ecsettel kentem fel a felületre. Száradás után erős kétoldalas ragasztóval erősítettem az órát az asztal lapjához. Azért nem akartam véglegesen odaragasztani, mert hátul lehet az elemet cserélni az órában, így pedig bármikor leszedhető és újra visszaragasztható, ha kell. Merthogy az óra nem csak dísz ám, hanem mutatja az időt is. Persze rápakolni csak érzéssel lehet, mivel az óra lapja elég vékony, de eddig bírta a gyűrődést. Képekben elmesélve az átalakítás így nézett ki:

Dánia több felmérés szerint „a világ legboldogabb helyének” számított pár éve. Ha itt rálelünk egy vadregényes tengerparton épült házra, elgondolkodtató, hogy a nyári szabadságot esetleg érdemes lenne itt tölteni. Persze csak akkor, ha nem zavar Titeket, hogy nyáron is csak maximum 16 fok van. Igaz, most épp itthon sincs sokkal több, tehát könnyű elképzelni.

Ez a dán nyári lak ideális helyszín lehet egy vadregényes és stílusos kikapcsolódáshoz.

A fehér és a fekete szín kortárs téma. Nyitott tágas belső terek, ahol egész nap folyamán érezhetjük a tenger fuvallatát. A teraszra nyíló elhúzható hatalmas üvegajtók összemossák a kint és a bent fogalmát, mégis a legmeghatározóbb sajátossága a háznak a két szín. A belső terekben szinte minden fehér, a falak, a mennyezet, a padlóburkolat, a lépcsők, a szekrények, a világítótestek, az ajtó és az ablakkeretek is, amelyek éles kontrasztot alkotnak a ház fekete külső megjelenésével, valamint egy-egy, a belső térben elhelyezett fekete bútordarabbal. Néhány színfolt jelenik meg csupán a kortárs festményeken és egyéb kiegészítőkön.

A külső tér követi a belső tér egyszerűségét. Nyers deszkapadló a medence körül, ugyanebből az anyagból készült alacsony asztalok, mellette fehér design székekkel. Egy pohár bor, takaró az estékre és a tenger susogása... azt hiszem, ezt (is) el tudnám viselni.

A kortárs top designerek egyik legismertebb fenegyereke, Karim Rashid által megálmodott moduláris elemekből összeállított organikus otthon bemutatására vállalkozom most. Noha az ő stílusa egyáltalán nem az én világom, sőt, el sem tudom képzelni, hogy ki tudja jól érezni magát egy ilyen térben, mégis úgy gondolom, hogy ő megkerülhetetlen, ha dizájnról beszélünk. Valamit tudhat a srác, mert iszonyú nagy sztár.

A Smart-ologic Corian® Living elnevezésű kiállítás adta a lehetőséget Karim számára egy olyan átfogó moduláris ház tervezésére, amely minimális homorú és domború elemek, valamint egyszerű szerszámok felhasználásával megépíthető. Rashidot mindig érdekelte a moduláris ház fogalma, azaz hogyan lehet egyszerűen és gyorsan olcsó, de személyre szabható és hatékony életteret létrehozni.

Hisz abban, hogy az építészet segítségével megalkothat egy olyan komponensekből álló rendszert, amely megengedi a formák nagyobb szabadságát, s azok rugalmas konfigurációit. Számára a másik fő szempont a panelok előállításánál a lehető legkevesebb hulladék, és annak újrahasznosíthatósága. Úgy gondolja, hogy az általa kitalált koncepció egy metafora arra, hogyan tud a ház és annak belső tere a technológiával együttesen működni, hatni a gondolkodásunkra, jobb életet biztosítani, és a mindennapi döntéseink által csökkenteni ökológiai lábnyomunkat. Divatos és jól hangzó szavak, nem?

A puha organikus formák mintegy méhet alkotva segítik az energia hatékony felhasználását, nincsenek például sarkok, ahová a hideg vagy a meleg beszorulhatna. A ház az energiafelhasználás szempontjából egy fenntartható és okos rendszerre támaszkodik, de ez ma már úgyis alapkövetlemény. Mindenhol LED világítás van, a padlófűtést a napenergiából nyert hő szolgáltatja. Karim Rashid szerint ez a techno-organikus házkoncepció a kiinduló pont a különböző anyagok és technológiák felhasználásával készült intelligens otthonok létrehozásának. Nézzétek meg, hogy miről beszéltem eddig:

A francia Élitis tapétagyártó cég két új falburkolat kollekcióval rukkolt elő, amelyet gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint egy tapétát, tehát ugyanúgy tekercsben kapjuk meg és fel kell ragasztani a falra, mint hagyományos társaikat. A különbség csupán az, hogy ezek háromdimenziósak, azaz kitüremkednek a falból, tehát vastagok. És az ára nem tekercsenként, hanem méterenként értendő, a szélességük változó, de maximum 20 méter hosszúságot tudnak egyben szállítani. Egy magamfajta lakberendező persze órákig jól tudja érezni magát anyag- és tapétaminták társaságában, ez történt most is. Elsősorban az Alliances kollekció nyűgözött le, hosszú percekig fogdostam és nézegettem előről, hátulról, oldalról, és kapkodtam a levegőt, egyszerűen gyönyörűek. Ha Ti is meg szeretnétek nézni élőben, itt megtehetitek és meg is vehetitek. :)

A Nature Précieuse kollekció a hagyományos keleti kézműves technikákból merít: